Technológiai lehetőségek: Darálás és őrlés

A friss féltermék feldolgozásának idejét éljük, a vásárlók élvezhetik az új paprikát, a paprikamolnár napjai pedig lázas munkával telnek. Obermayer Ernő viszont arra figyelmeztet, ne akarjon előre dolgozni: „…egyszerre keveset őröljünk, hogy a fogyasztó asztalára minél frissebb őrlésű paprika kerüljön.

A fűszerpaprika darálására vagy őrlésére két technológia alakult ki az elmúlt ötven évben. Kisüzemek, kistermelők kalapácsos darálóval, többszöri átengedéssel törik-őrlik egészen finom porrá a szárított termést.

A nagyobb feldolgozók ezt a darálót vagy ennek verőcsapos változatát előaprításra használják, az igazi piros színt a köveken, általában 3 kőpárból álló őrlősoron nyerik. Az első két kőpár aprítást végez, a harmadik, utolsó kő a „pirosító kő”, ahol az erős súrlódás az olajat a magból oldja, egyúttal az őrleményhez adagolt vizet eldolgozza.

A technológiai sorba két szita is be van építve: a darálószita és a pirosító kő utáni kőszita. Az első osztályú őrleménynek maradéktalanul át kell esnie a fél milliméter lyukátmérőjű szitán.”

A modern paprikamolnár feladatköre

„A mai paprikamolnárnak nem kell 5-6-szor fölönteni és szitálni az alapanyagot, nincs szükség főmolnárra, molnárra, fölöntőre, zsákolóra, szitálóra, gépészre, fűtőre.

A gépsor elvégzi a legtöbb munkát, egy-két emberrel 1000-1500 kg paprikát őrölnek a mai malmok műszakonként. A paprikamolnár egyszerre gondoskodik a betáplálásról és a leszedésről, ami kemény, fizikai munka és finomhangolás egyszerre: ellenőrzi a kövek súrlódását, az őrlemény finomságát, olajosságát, színét, az átmenő mennyiségeket és a gépek, motorok optimális működését.

Az őrléssel a malom még nem fejezte be a munkát. Az őrlősor végterméke a malmi tétel, melyet minősítenek és különböző receptúrák alapján homogenizálnak, összekevernek. Ez lesz a fűszerpaprika keverék, amit a minősítő osztályba sorol és megkapja a szegedi, csemege, édesnemes, csípmentes vagy csípős elnevezést és csak ezután mehet a kereskedelembe.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Darálás és őrlés ma. A 21. századi paprikamolnár appeared first on PaprikaMolnár.

Itthon Bánátban, felújítás kalákában

Múlt évi megismerkedésünket is a malmoknak köszönhettük: Franzen Zoltán, az Egyesület egy magyar származású tagja kezdeményezte a csoport dél-alföldi kirándulását. Meglátogatták a kiskundorozsmai szélmalmot, utána pedig – a paprikamalom kedvéért – Röszkére is eljöttek.

A civil szervezet érdeklődése kezdetben a lakóházakra irányult, majd hamar kiterjedt a malmokra is. Radu Trifan, az Egyesület vezetője, 2018-ban hozta létre a szervezetet, kifejezetten karitatív jelleggel. Az Itthon Bánátban önkénteseket toborzott, és olyan hátrányos helyzetű vagy idős embereknek segített házuk felújításában, akik nehezen tudtak volna támogatáshoz jutni. Ahogy az önkéntesek tábora egyre nagyobbra duzzadt (ma már több száz embert koordinálnak), a kitűzött célok is egyre nagyobb léptékűek lettek. Az Egyesület például – a Színezd ki a falut! projekt keretében – egy teljes településen kifestette a házak homlokzatát.

A lakóházak felújítása után a vízimalmok is az Egyesület látóterébe kerültek. Az ipartörténeti emlékek feltárása és összegzése óriási kutatómunkát kívánt, mely a levéltári források adatainak feldolgozását és a terepi felméréseket is magában foglalta. Csaknem 10.000 kilométer megtétele és számtalan munkaóra után, 2019-ben az Itthon Bánátban 243 malmot tartott nyilván, 2021-re azonban további 85-öt találtak. A könyvben végül 410-et mutatnak be, malmokat és más, hasonló funkciójú építményeket. A malmok a mai Románia Krassó-Szörény és Temes megyéiben helyezkednek el, ami nagyjából megfeleltethető a történeti Bánát régiónak.

A kép forrása: acasainbanat.ro

Turizmus és közösségfejlesztés

Az új kötet páratlan összeállításának ipartörténeti jelentősége nyilvánvaló, de számos más területen is kifejti a hatását. Mindenekelőtt az Egyesület munkájának közösségi vonatkozásait kell említenünk: Azon túl, hogy az ország minden területéről érkező jelentkezőket nyertek meg az önkéntes munkának, a malmok közös felújítása a helyi közösségre is jó benyomást tett. A Romania Insider cikke szerint a malmok gyakran már kikoptak a közösségi emlékezetből, renoválásuk a lokális identitástudatot is erősítette.

A kép forrása: acasainbanat.ro

Ha a helyiek nem voltak tisztában településük kincseivel, természetes, hogy turizmus sem települt rájuk. Az Itthon Bánátban tevékenysége nyomán azonban átfogó regisztert kapunk a Bánát malmairól, elérhetőségük, alapadataik egyre szélesebb körben válnak ismertté. A folyamat egyenes következménye, hogy az érdeklődők is sokasodnak, továbbá használják a helyi éttermeket, szállásokat is. Radu Trifan célja kifejezetten az is volt, hogy a Bánát déli részén, a hegyvidéken fekvő falvak turisztikai vonzerejét növelje.

Az április 10-i könyvbemutatón – ahol Radu Trifan és Molnár Anita mellett dr. Ozsváth Gábor néprajzkutató, a vízimalmok alapos ismerője is megjelent – összegezték, mit jelent a kötet az ipartörténeti örökség, a közösségépítő munka és a turisztikai fejlesztések terén. Az Itthon Bánátban eredményeire mint követendő mintára is gondolhatunk. Számtalan megőrzésre méltó érték várja a mai Magyarország területén is, hogy egy aktív közösség méltó módon használja.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Itthon Bánátban. Ipartörténeti örökség, turisztikai vonzerő, közösségépítés appeared first on PaprikaMolnár.

Pirosmalom, pirosmónár, édösmalom, erősmalom

A szögedi paprika vonatkozó fejezete Bálint Sándor „szögedi” tájszavaival összegzi a pirosmalom működését:

„Az édösmalom lehetőség szerint elkülönült az erősmalomtól, külön dolgozott tehát az édösmónár és az erősmónár. A köves malomban átlagosan tíz kőpár üzemelt, magas padozaton, külön-külön dolgoztak a kövek, mellettük a mónár fölöntött, zsákolt, szitált.

A paprikakű egy mozdulatlan, rovátkolt alsókőből és egy forgó fölsőkőből állt, a két kő között, annak érdes felületén történt az őrlés. Az érdes felületet a vájatok, rémisek biztosították. A kőpárt kérög vette körül: ezen állt a garat.

A sárospataki vagy nagymuzsalyi malomkövek készre faragását, bejáratását, a malmi munka irányítását, és a féltermék összeállítását, a bőr és mag arányát, a megrendelői igények szerint, a paprikamónár végezte. A paprika első, durva őrlése a dercézés, darálás, így kapták a dercét. Az ismételt őrlést, darálást nyolc-tízszer is elvégezték, közte szitálták és hűtötték a paprikát, így állították elő az egyenletes minőségű, finom őrleményt. A paprikamolnárnak vigyáznia kellett, nehogy előrje a paprika színét.”

Őrlési tanácsadás és humor: Molnárok Lapja, 1927.

A molnárok közötti szakmai diskurzust segítő folyóirat, a Molnárok Lapja, 1927-ben így írt a paprikaőrlés kérdéséről:

„A paprikát Szeged és Kalocsa vidékén sűrű tótköveken és Hungána-műköveken őrlik. Rázószitákon szitálják e czélnak való szita-szövet alkalmazásával. Legújabban szitálás nélküli visszaöntéssel őrlik és így állítólag a paprika őrleménye ízletesebb és ha már elég finomra őrlődött, úgy egy karszitán szitálják át. A paprikaőrlés sem a szemnek, sem a tüdőnek, de még a halpaprikásnak sem ártalmas, legfeljebb kezdetben kissé megtrüszkölteti a vele foglalatoskodót…

Kolléga úrnak legjobban ajánlom, ha a paprikaőrléssel közelebbi ismeretségbe óhajt jönni, fáradjon le Szegedre, ott töltsön el két hetet és ha molnár, mint kitűnő paprikaőrlő fog hazakerülni. Mint erős fűszer, bizonyára midőn őrölve lesz, kellemes prüszkölést és könnyezést idéz elő, de ha jó a tüdeje, jó a szeme, akkor nem árt, de ha rosszak ezek a szervei, úgy nem kell feltétlen paprikamalomba menni, hogy a kis kapun kivigyék.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A szögedi paprika. Az egykori pirosmalom appeared first on PaprikaMolnár.

Fotó: A Kiskundorozsmai „Faragó-féle” szélmalom Facebook-oldala

Kiskundorozsmai malomkronológia

A szélmalom – mint az őrlés alapvető eszköze a gabonatermelő Alföldön – a 18-19. században már magától értetődően hozzátartozott a szegedi nagytáj képéhez.

Az első dorozsmai malom 1801-ben épült meg, a ma is látható szélmalmot pedig Czékus Andor felkérésére Benke István faragó-szélmolnár építette 1821-ben. A 19-20. század fordulójára a település malmainak száma a huszonhármat is elérte. 1904-ben Faragó György vásárolta meg a malmot és egészen 1949-ig működtette. A malom három pár kövén kenyérgabona, takarmány és paprika finomodott.

Fotó: A Kiskundorozsmai „Faragó-féle” szélmalom Facebook-oldala

A 20. század második felében azonban a változó körülmények – szó szerint – kifogták a szelet a szélmalmok vitorlájából. Már nem tudtak lépést tartani a megnövekedett mennyiségi igényekkel, a gőzerővel hajtott új berendezésekkel.

Az 1966-os év csapadékos őszén a Faragó-féle (egyben az utolsó dorozsmai) szélmalom fala összeroskadt és az épület elpusztult. Hivatalos úton nem sikerült renoválni, de, a dorozsmai lakosság összetartóerejének hála, 1973 tavaszára helyreállították.
Ismételt újjáépítéséhez már csak a 21. században fogtak hozzá, 2006-ra a malom már újra régi pompájában állt. Az alföldi gazdaságtörténet egy különleges kincse kelt így életre, mely, az országban egyedülálló módon, őrlése még mindig alkalmas: 2021-ben, a malom 200. „születésnapján” az ünnepi programok részeként gabonát őröltek benne.

A szélmalom és a szélmolnár

A rendszerint kiemelkedésekre épült, alul- vagy felülhajtós rendszerű malmok központi szerepet játszottak az Alföld népéletében. A gabona (és áttételesen a kenyér) előállításán kívül társadalmi funkcióval is bírtak: A puszták egymástól nagy távolságra élő lakói a szélmalmoknál találkoztak, kicserélték híreiket, a vitorlák árnyékában néha még házasságról is döntöttek.

A szélmolnár az aratási időszakban folyamatosan, még éjjel is dolgozott. Mivel munkája szezonális volt, ekkor kellett felhalmozni a téli tartalékot. A holt idényben a malom berendezésének javítgatását végezte. Értenie kellett az ács- és a bognármesterséghez is, ha kellett, ő vágott új malomkövet, ha pedig arra volt szükség, szitákat kötött.

Fotó: A Kiskundorozsmai „Faragó-féle” szélmalom Facebook-oldala

A kiskundorozsmai szélmalom tehát egy régi kor és egy igen összetett, régi mesterség emléke. Látogatói az épület berendezésén kívül, egy néprajzi kiállítás keretében, a kézi aratás eszközeit is megtekinthetik.

Fotó: A Kiskundorozsmai „Faragó-féle” szélmalom Facebook-oldala

Fotók: A Kiskundorozsmai „Faragó-féle” szélmalom Facebook-oldala

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A kiskundorozsmai szélmalom szélmolnárjai appeared first on PaprikaMolnár.

Kezdjük a kályhától – bocsánat, a külütől

A 19. század szegedi paprikatermelői, akik háziipari szinten dolgozták fel fűszerüket és még nem támaszkodtak az ipari forradalom vívmányaira, magától értetődően használták a külüt. Az egyszerű mechanikai gépezetnek tekinthető külüt nem csak paprika, magok vagy gyümölcsök összezúzásakor is alkalmazták.

Munka a külüvel

A külüzést mindig erős legények végezték: Ráálltak a bakra, és lábbal hajtották a törőfejet. Törés után rostálták a paprikát: a csörmőt vagy csörmölyt, mely a rostában maradt, újratörték és rostálták, majd ezt többször ismételték. A malmi őrlés megjelenése előtt ezt az apróra zúzott, tört paprikát (félédes gulyást) használták az étel ízesítésére. A kirostált törmeléket lángpaprikának nevezték, annyira csípős volt. Apróbb lyukú rostán többször átszitálták és csak a csípős vagy gyengébb minőségű paprikához adták hozzá.
Joggal gondolhatnánk, hogy a malmi őrlés elterjedésével a külük eltűntek a színről. A valóság azonban az, hogy még sokáig – nagyjából a 20. század első évtizedeiig – használatban maradtak. Kiválóan alkalmasak voltak ugyanis az őrlés előkészítésére.

Malomtípusok

A különféle malmok őrlési technikái tehát hosszú ideig a külütől függetlenül működtek. A 19. században a tiszai vízimalmokban és (télidőben) a lóvontatású szárazmalmokban készült őrlemény. Később gőzmalomban, kőjáraton (kőpár között) vagy hengerszéken (hengerek között) őrölték a paprikát.
A 20. sz. elejére a szegedi paprikamolnárnak messze földön hírneve, becsülete volt: Kalocsára, Temesvárra, Érsekújvárra és Bécsbe, a Kotányi-malomba hívták őket, hogy átadják szakmai tudásukat.

A köves malomban 10-14 kőpár üzemelt. A paprikakű egy mozdulatlan, rovátkolt alsókőből és egy forgó felsőkőből állt. A két kő között, annak érdes felületén történt az őrlés. Az érdes felületet a vájatok, rémisek biztosították. A kőpárt kérög vette körül: ezen állt a garat. A sárospataki vagy nagymuzsalyi malomkövek készre faragását, bejáratását a paprikamolnárok végezték. Hasonlóan a malmi munka irányításához és a féltermék összeállításához, melyet – a bőr-mag arány és a fajta kiválasztásával – a megrendelői igények szerint oldottak meg.
Száz évvel ezelőtt az alábbi minőségek járták Szeged környékén: Édös, hasított édös, barna, barnapiros, aprópiros, nagypiros, puhapiros, világospiros, rúzsapaprika, csipödött édös, furkózott édös. Az édesnemes, csemege, különleges elnevezések eleinte reklámnévként, később minőségi osztályként szerepeltek.

The post A külütől a modern malomig appeared first on PaprikaMolnár.

Hétfőn Szegeden különös módon „alakult meg” az első termelési és értékesítési szövetkezet. A háború óta minden közgazdasági szakembernek s minden publicistának mindennapi litániája a termelő szövetkezetek felállítása. Abban az anarchiában, mely a magyar agrártermelés területén van, ez az egyetlen módszer, hogy rendet, irányított gazdálkodást s eladási sikert lehessen elérni. A kormány végre erélyes kézzel nyúlt bele a kérdésbe, s az első pont, ahol meg akarja vetni a lábát, a paprikakereskedés szabályozása. Valóban alkalmasnak látszik erre a kísérletre, mert ennél a cikknél hosszú fejlődés után a művelési terület egységes, és maga a cikk nem túlságosan komplikált.

A paprikatermelés kerete

Egy kiskátét állítok össze az olvasó számára, hogy könnyen meg lehessen érteni, miről van szó.

Magyarországon csak két helyen termelnek nagyban paprikát, Szegeden és Kalocsán.

Szegeden 6313 kat. holdon, 5864 kistermelő, körülbelül 15 000 métermázsa őrölt fűszerpaprikát állít elő. Ez tehát 150 vagon. Mivel az utolsó 16 év átlaga évi 240 vagon, így maga Szeged körülbelül kétharmadát adja az egész mennyiségnek. Kalocsa egyharmadát. Ennek az értéke körülbelül három millió pengő. Az idén rekordtermést várnak, és 4-500 vagonos termésre számítanak. Ez nyolc-tíz millió pengős üzletet jelent. A múlt évi termésből körülbelül 700 000 pengő árát szállították ki külföldre, a többit a belfogyasztás vette fel.

A kistermelő

A paprikát nagyon gondosan művelt, háromszor megszántott földbe, szálanként palántálják. Háromszor megkapálják, háromszor vagy négyszer szedik, a hüvelyeket zsinegre fűzve, nagy füzérekben szárítják, és ebben a formában adják el a kistermelők a szegedi piacon.

Egy hold földön terem átlag 150 füzér paprika. Ennek a piaci ára 300-400 pengő. Ezt terheli 276 pengő költség. Ebben benne van a földbérlet ára 60 pengő, munkadíj 200 pengő s 16 pengő adó.

A kistermelő, ha drágábban adja el, ez az ő külön nyeresége. Nem lehet azt mondani, hogy abnormális bevétel ahhoz az óriási munkához, amit végeznie kell. A család apraja-nagyja tavasztól őszig, s hajnaltól éjszakáig, „látástól vakulásig” be van fogva és le van foglalva a munkával. A termelő a paprikafüzéreket a „kikészítőknek” adja el, mert csak most kezdődik a külön munka, s erre a legtöbb termelő már nem vállalkozik.

A kikészítők

Ez egy nagy külön kaszt a paprikatermelés területén. A kikészítők szegény emberek. Ez évben van 618 kikészítőnek engedélye, de csak körülbelül 200-an dolgoznak állandóan. Egy kikészítőnek 2-300 pengő tőkéje van, míg azt az árult fel nem dolgozza, amit azon vehet, addig új vásárlásba nem bocsátkozik.

A kikészítés abban áll, hogy a paprikahüvelyt felhasítják, a szárat, a magházat, a „csumát” kivetik, ebből a paprikamagot két-három óra hosszáig tapossák az ártézi kutak mellett épített betonmedencében. Szörnyű munka, a lábukat felmarja, éjjel nem tudnak aludni, s a taposók éjjel-nappal sorban állnak a kutaknál, hogy sorra kerülhessenek. A száraz paprikahéjat, amit fűtött helyiségben szárítanak, tűzifa tüze mellett, megtörik, a kimosott és szárított maggal összekeverik, és zsákokban szállítják a malomba. Ezzel a kikészítők munkája véget ér.

A malom

Számos malom van Szegeden és a termelő területeken. Megható a molnárok és molnársegédek képe. Paprika-vörösek, ruhájuk át van itatva paprikaporral. Van olyan paprikafaj, amit csak gázálarccal lehet elkészíteni. A malomban egy járlat naponta 80 kilót őröl, van húsz járlat, így 16 mázsát tudnak naponta előállítani. Az őrölt és kiszitált paprika zsákokba kerül.

A zsákokat a városi vegyészeti hivatal kétszer is leplombálja, s a zsák kilyukasztott falán át vesz belőle mintát, s ennek az alapján állapítja meg a minősítést. Amint a zsák le van plombálva, tovább a malomnak sem szabad hozzányúlnia, megy a kereskedelembe.

A paprikakereskedők

Külön cégek foglalkoznak a belföldi fogyasztással és külön cégek az exporttal. Mindenkinek évtizedes múltja s állandó vevőköre van, amelyet folyton kezel. Az exportőrök óriási munkával kidolgoztak egy külföldi vevőkört, például Amerikában is jelentékeny területet szerveztek a magyar paprikának, ami nem kis dolog az óriási spanyol versenyben. Spanyolország körülbelül 20000 vagon paprikát dob a piacra, míg Magyarország egész exportja nem több 45 vagonnál. A spanyol paprika nagyon veszélyes konkurens, mert nem ínyenc a paprikakérdésben. Tömegárut produkál. És teljesen csípősség nélküli paprikát hoz forgalomba, míg a magyar paprika ínyencségi értéke éppen abban van, hogy különböző csípősségű paprikafajokat állítanak elő.

A magyar paprika dícsérete

A szegediek éppoly büszkék a paprikájukra, mint a tokaji hegyvidék a borára. A szegedi paprika a legnagyobb olajtartalmú, lisztje oly kitűnő, hogy például salakot nem hagy, az ételben tökéletesen oldódik, nyújthatósága olyan, mint az aranyé. A cigarettapapír tizedrész vastagságára el lehet nyújtani, s lapokban is lehet előállítani. Ezek mind minőségi értékek, sajnos éppen ezeket a kvalitásokat csak a magyar fogyasztó tudja méltányolni, a külföldi csupán egy értéknek veszi a spanyol paprikával, sőt gyakran garanciát kívánnak, hogy nem lesz semmi csípős ereje.

Szövetkezet a láthatáron

A szegediek alapjában véve nagyon meg vannak tisztelve, hogy a kormány ennek az öt-nyolcmilliós üzletnek olyan fontosságot tanúsít, hogy kiemeli az összes üzletfajok között. Első kérdésünk éppen az, hogy vajon a kormány a jövőben minden ötmilliós üzletet ki akar-e sajátítani.

A kormány a Hangyát bízta meg a paprikaőrlemények kezelésével. Valóban az érdekeltek felfogása szerint semmi egyebet nem is akar, csak kézben tartani a paprikakereskedelmet. Ezért nem avatkozik bele a termelésbe, sem az eladásba. A kistermelők tovább folytatják munkájukat, ha egyenként egy-egy két pengős részvényt jegyeznek. A kikészítőkkel sem foglalkozik azon túl, hogy minden kikészítőnek 25 részvényt kell befizetnie, 50 pengő értékben. A kereskedelem is végezni fogja a maga munkáját, a Hangya csupán azt teszi, a mai tervek szerint, hogy a paprikamalomból a saját raktáraiba szállíttatja be a paprikát, s onnan adja ki a kereskedőknek a megállapított kontingens szerinti mennyiséget.

A közvélemény nyugtalan

A hétfői alakuló közgyűlésen a legnagyobb mértékben megnyilvánult a hetek óta tartó izgalom.

Eleinte bizakodással várták az eseményeket. Bizakodásra sok okuk volt. „Sok jóval kecsegtetett bennünket” – mondta egy kistermelő tegnapelőtt, kint a mezőn. A bizakodás oka az volt, hogy a kormány részéről kibocsátott hírek szerint a Hangya minden mennyiséget felvesz szabott árakon.

Ebből arra következtettek, hogy úgy lesz a dolog, mint a dohánnyal. Monopólium. A kormány szerve egyszerűen felveszi a termést. Ez megnyugtató lett volna négy év előtt; 1932-ben ugyanis, mikor a paprikát semmi áron sem lehetett eladni, a kistermelők képviselői kérték a kormánytól, hogy csináljon valamit, s mentse meg a termelést. Most viszont nagy rémülettel veszik tudomásul, hogy amikor a paprika a szabad forgalomban váratlanul szép árakat ért el, a limitált árak messze alatta maradnak a piaci forgalmi áraknak.

Nem szabad elfelejteni, hogy itt igen „gyenge kezekről” van szó, akiknek már tíz-húszfilléres árkülönbözet is jelentékeny.

Kisguczi gazda egyszerűen megmondta:

– Kérem, jó vót az a spekula… Most nagy baj van, ha nem lehet lutrizni.

Ellenben a nagykereskedők az utolsó napokban megnyugodtak, egyrészt azért, mert megnyugtatást nyertek, hogy megkapják a maguk kontingensét, s ez nekik kényelmesebb, mint a piaci beszerzés, másrészt azért, mert a spanyol háború miatt jelentékeny amerikai megrendelést kaptak. Az utolsó hetekben naponta egy vagon megrendelés futott be, amire eddig nem volt példa.

Rémhírek

Tagadhatatlan azonban, hogy mint minden háborúban, itt is megjelennek a rémhírterjesztők. Ilyeneket mondanak:Mi lesz, ha túl nagy lesz a termés? Lesz-e a beváltószervnek 8-10 milliója a befektetésre? S ha lesz, honnan lesz?

1. Mi lesz, ha a Hangya nem tudja eladni az egész felvásárolt mennyiséget? Például, ha 200 vagon fölösleg marad, nem fogják-e csökkenteni a jövő évben a termelési területeket? … Erre a mai közgyűlésen a Hangya-elnök nyilatkozott is, hogy ha fölösleges, illetve eladhatatlan mennyiség marad, akkor „megsemmisítik” a maradékot… Ezen a kistermelők mélyen megütődtek. Hogy a híres-neves szegedi paprikát elégessék! Az egyfelől hihetetlen, másfelől Isten ellen való.
2. Mi lesz, ha a kistermelő rájön, hogy mindegy, milyen minőségű paprikát termelnek? Szakemberek biztosra veszik, hogy pár év alatt le fog romlani a minőség. Abbahagyják a szűktermő, régi, nemes fajokat, s majd kövér és nagy hozamú silány paprikára térnek át.
3. Mi lesz, ha a belföldi árat túl magasra emelik, s kevesebbedni fog a fogyasztás? Mert számításuk szerint a beváltási árat a belföldi piacra fogják kivetni, s az exportot ezzel teszik lehetővé. Egész biztos, hogy a szűzdohány mintájára meg fog jelenni a „szűzpaprika”.
4. Mi lesz, ha az adminisztráció oda jut, ahová a „Haditermény” idejében. Mert voltak már olyan idők, amikor be kellett szolgáltatni a paprikát, s akkor is csődöt mondott az egész adminisztráció.

A szövetkezeti elvről

Mindenekfelett arról vitatkoznak a szakemberek, hogy ez az egész Hangya-kísérlet hová számítandó?

A termelők azt állítják, hogy nem termelő szövetkezet. A kiskereskedők, hogy nem értékesítő szövetkezet. Valamennyien megegyeznek abban, hogy itt csupán arról van szó, hogy beleavatkozás történik a termelés és eladás rendjébe, abból a célból, hogy valaki valami hasznot vegyen le a közösség munkájából.

Egy kikészítő szegényasszony ezt így kiáltotta el:

– Nekünk kell ötven pengőket befizetni, hogy abból megvegyék a mi paprikánkat!

– Ne sírjon! – kiáltott rá a társa. – Egy esztendő múlva meglátjuk, mi lösz… Hogy kinek marja ki a szömit a paprika, neki-e vagy nekünk?

Húszezer lélek él itt paprikából. Nem volt szerencsés politika a paprika-rendelet.

Az Est, 1936. aug. 26.

The post „Kérem, jó vót az a spekula”. Paprikaszagú levegőben V. appeared first on PaprikaMolnár.

Tizedik születésnapunkról már többször is megemlékeztünk, arról azonban eddig nem esett szó, mi adta az ötletet a Múzeum létrehozásához. Egy iratcsomótól jutottunk el a múzeumig.

Minden egy hagyaték megvásárlásával kezdődött. A Röszkei Paprika Múzeum 2008-as megnyitása előtt Molnár Albert jutott hozzá a Szánthó család hagyatékához egy gyűjtőtől. Az irategyüttes fantasztikus információkat őriz. Dokumentálja, hogyan fordultak a gabonamolnárok a fűszerpaprika irányába, milyen bevételek és kiadások merültek fel egy paprikamalom üzemeltetése során, milyen szerepet vállaltak a molnárok szülőfalujuk közéletében. Egyszóval maga a múzeumig vezető út. Komplex képet ad egy vállalkozás mindennapjairól a 20. század első felében, és a Röszkei Paprika Múzeum gyűjteményének gerincét képezi.

Kik is voltak a Szánthó testvérek? A szentmihálytelki illetőségű család tehát kezdetben gabonaőrléssel foglalkozott, majd az 1800-as évek végén átállt a fűszerpaprikára. Döntésük nem volt rendhagyó, követték az időszak más gabonamolnárainak mintáját. Paprikafeldolgozással a Szánthó Mihály és Fiai elnevezésű cég 1909-től foglalkozott. Szánthó Mihály és fiai (József és Lajos) pedig a dokumentumok tanúsága szerint sokoldalúan képezték magukat, a közösség megbecsült tagjai voltak és kreatív, új ötletekkel igyekeztek fellendíteni malmuk termelését.

Utóbbira a legjobb példát a Szánthó-fivérek 1930-as szabadalma jelenti. Az „Eljárás és gép paprika feldolgozására” című beadvány 1929. március 5-én kelt, és alig egy évvel később – pontosabban a következő év január 8-án – meghozta a testvéreknek a hitelesített szabadalmi okiratot. A gépesítéssel elérték, hogy malmuk magasabb termelékenységi fokon működjön, de a paprika minőségében se essen kár. A korszerű berendezésnek még szegedi egyetemista csoportok is a csodájára jártak.

Műszaki tehetségük mellett azonban jellembeli értékeik is említést érdemelnek. Néhány évvel a sikeres szabadalmaztatás után, 1936-ban, nyilvánvalóvá vált, hogy a mihálytelki hívők kinőtték az elemi iskola irodahelységét, ahol addig (jobb híján) a szentmiséket tartották. Szánthó Lajos volt a templomépítő-bizottság elnöke, és amellett kardoskodott, hogy minél előbb készüljön el az új templom. Érdekesség, hogy Ládbi István, a másik szentmihálytelki malomtulajdonos ellene szavazott. Szánthó Lajos törekvéseit azonban a csandái püspök, Móri Glattfelder Gyula is támogatta, így Szánthó bizottsága megkezdhette a gyűjtést. Az adományokról a Szánthó-hagyatékot jellemző precizitással vezettek feljegyzéseket, így a templomépítő-bizottság munkája is jól nyomon követhető. 

The post A gabonától a paprikáig – Egy iratcsomótól egy múzeumig appeared first on PaprikaMolnár.