Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

Paprikaszedés és paprikás edukáció

Egyhasábnyi leírása elején Bálint Sándor határozott – és ma is aktuális! – véleményt formál a szegedi paprika szegedi megítéléséről:

„A szegedi paprikáról sokat beszélünk, de maga a művelt szegedi társadalom is néhány sablonos frázist nem számítva, alig ismeri szülővárosának világraszóló paprikakultúráját. Ebben természetesen nemcsak ő a hibás. A szegedi iskolákban nem igen esik róla szó, hiszen nincs benne a hivatalos tantervben. Egyetemi és főiskolai ifjúságunk is félévtizeden át itt él Szegeden, de nem adódik alkalma a szegedi paprika világának megismerésére…

Az alábbiakban a paprikaszedést próbáljuk néhány rövid szóval jellemezni, amely Szeged gazdasági életének bizonyára legnagyobb eseménye. Hiszen a termés sikere közvetve kihat Szegednek egész iparára és kereskedelmére, banküzletére és adózási viszonyaira is. A rossz termést mindenki megérzi, még az is, akinek Szegeden látszólag semmi köze sincs Alsóváros és a tanyák paprikatermelő népéhez.”

A szedéstől a fűzésig

A cikk folytatásában a paprikaszedés lépésről lépésre bontakozik ki:

„A piros paprikahüvelyeket, azonkívül a kesely, azaz féligérett hüvelyeket is, amelyek már leszakítva is megpirosodnak, a szedők letörik a töről. A paprikautakat garabollyal a kezükben veszik sorra és ha teleszedik, a paprikát zsákba öntik. Hazaviszik, kiborítják és szétterítik, hogy szikkadjon, mert közvetlenül a szedés után nyersesége miatt nem lehet azonnal fűzni, csak egy jó hét múlva.

Ha a paprika már megszikkadt, vagyis a csutkája megfonnyadt, elkezdődik a fűzés, azaz a hüvelyeket körülbelül négy méteres zsinegekre tűvel felfűzik. Ha egy zsineg tele van, a két végét összekötik és az így keletkezett koszorút füzérnek nevezik. A fűzésnél csak az egészséges hüvelyeket fűzik fel, a csutkát szúrva keresztül. A selejtes, egészségtelen hüvelyeket lecsumázzák és megszikkasztják. Vagy így hulló gyanánt adják el, vagy a paprika húsát a közepén átszúrják és így fűzik fel. Ezt a füzért racának vagy rackának, vagy kalárisnak hívják. Ezt a közepes minőségű őrleményhez használják fel.

A füzéreket szérgyiára teszik, amelyet szellős, napos helyen állítanak fel kint a szabadban, hogy a paprika további szikkadását előmozdítsák…

Amikor a paprika a szérgyián kellőképpen kiszikkadt, akkor vagy fölhordják a padlásra, vagy pedig a tornác, szegediesen ereszet alatt rakják rúdra. A szegedi parasztháznak színes ékességei ezek a csüngő paprikafüzérek. Érdekes megfigyelnünk, hogv a házak ereszetükkel szinte kivétel nélkül délre vagy keletre, tehát a nap járásának irányában épülnek. A paprika tehát födél alatt, de szellős, napos helyen várja a feldolgozás, vagyis a hasítás alkalmas idejét.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A paprikaszedés. Szeged gazdasági életének legnagyobb eseménye appeared first on PaprikaMolnár.

Bálint Sándor: A szegedi paprika termesztése

A paprikás népélet kutatásának alfája és ómegája Bálint Sándor. 1959-es, A szegedi paprika termesztése című cikkében a szárítástól a törésig, a hasítók társadalmi helyzetétől a fűszer széleskörű exportjáig minden terítékre kerül.

A kutató a kemencében való szárítás módszeréről így ír: „A feldolgozás módjáról legkorábbi adataink a XVIII. század legvégéről, HOFFMANSEGG német utazó tollából maradtak ránk, aki többek között elmondja, hogy a paprikát, „ha már megérett, felfűzik és felakasztják, azután sütőkemencén megszárítják és összetörik”.

Ebben az időben, tehát a XIX. század fordulóján — a néphagyomány is így tudja — a paprikaipar még inkább az asszonyok és gyermekek dolga volt. A család férfi tagjai részben egyéb munkájuk miatt kevéssé vettek részt benne.

Téli időben a szegényebb családok más munkájukból már kikoptak és beszorultak a szobába. Hogy tétlenül ne töltsék az időt és a kemencében se égjen tűz hiába, a füzéreket a kemencében megszárították. Ez sokszor kenyérsütés után történt. Naponta kétszer is, reggel és este befűtöttek a kemencébe.”

Paprika a kemencében: A szárítás menetrendje és eszközkészlete

A leírás folytatásából kiderül, hogy a hőfok beállítására és az időtartamokra szigorú szabályok vonatkoztak: „A fűtés után mintegy fél óráig vártak, amíg a heve lë nem esött, vagyis amíg egy kissé ki nem hűlt. Ekkor kihúzták a parazsat, kisöpörték a kemencét a pemetölő néven emlegetett, vízbe mártott, nagy nyelű söprűvel.

Ezután a kemence nagysága szerint 5-10 füzért beraktak. Egy kis negyedóra múlva megeresztették a gőzét: az előtét, vagyis a kemence leemelhető ajtaját rövid időre levették a kemence szájából. Ezt néhányszor megismételték, azután pedig a paprika benn maradt estig. Ekkor kiszedték, a kemencét újra fűtötték és a paprikát még egyszer berakták.

Éjszakára kis pálcikát tettek az előte alá, hogy a gőz kijöhessen. Ha a paprika most sem száradt meg, akkor a fűtést az elmondott módon harmadszor, sőt negyedszer is megismételték. Csak tavasz felé kellett kétszer fűteni, mert akkor már a böjti szelek az ereszet alatt jól megfújták a füzért és így a hüvely szikkadt volt.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Téli életképek I. Paprika a kemencében appeared first on PaprikaMolnár.

Fűszercsokrok: Termesszük és használjuk őket „zölden”!

Tavaly már beszámoltunk arról, hogy a biodiverzitás-barát bemutatókertünkben nagy mennyiségű levendulát ültettünk. A levendula – valamint a gyógy- és fűszernövények szinte minden képviselője – remek választás, ha fenntartható kertet tervezünk.

A Mediterráneumban őshonos levendula dugványozással és magvetéssel is könnyen szaporítható. Fás szárú bokrai hamar elterjednek, illóolajtartalma pedig elriasztja a hangyákat és a levéltetveket. Ezért nemcsak a levendula, de a környezetében ültetett növények sem szorulnak vegyszerezésre.

Gyors terjedéséről és magas illóolaj-tartalmáról „híres” a citromfű is. Míg a levendula fűszeres, enyhén kesernyés zamatáról, addig a citromfű friss, citrusos aromájáról ismert. Közös vonásuk, hogy bőrfertőtlenítő és nyugtató hatásúak, és a beporzóknak is kiváló táplálékai.

A fűszercsokrok becses alapanyaga még az ugyancsak intenzív illatú borsmenta. A növény nem mondható különösebben igényesnek, akár egy cserépben, balkonon is lehet termeszteni. Görcsoldó és baktériumölő hatásáért sokan hálásak. Teakeverékekben, desszertekben, sőt főételek mellett is nagyon kreatívan alkalmazható.

Szárítás, fagyasztás, befőzés

Ha nem akarjuk, hogy a fűszercsokrok csak a nyár gyorsan tovatűnő csodái legyenek, a tartósításuknak is meg kell találnunk a módját.

A szárítás a legalapvetőbb lehetőség. A levendulát mindig csokrokba kötve, árnyékos helyen kell szárítani, hogy az illóolajokat megkíméljük a tűző napfénytől. Mindez természetesen a citromfűre és a borsmentára is igaz.

A csokrok összekötéséhez használjunk gumiszalagot – ez akkor is stabilan rögzít, amikor a szárítás során a növények térfogata csökken. Ha van rá alkalmas helyünk, tároljuk a kötegeket felfüggesztve, fejjel lefelé. Ha ehhez nem megfelelőek a körülmények, egy nagyobb asztal felületén is jó eredményt érhetünk el.

A vászonzsákocskákban tárolt levendula frissíti a szekrények illatát és távol tartja a molyokat.

Sok esetben a fagyasztás is hatásos módszer lehet. Borsmenta esetében tegyük a teljes növényszárakat 1-2 órára mélyhűtőbe, majd egy egyszerű mozdulattal válasszuk le a szárról a merev leveleket. Tárolásuk így már egyszerűbb, felolvasztás nélkül, azonnal mehetnek a limonádéba!

A fűszercsokrok egy kis erőfeszítéssel szörppé is alakíthatók. Az illóolaj-maximalizálás érdekében dolgozzunk a még virágzás előtt álló szárakkal. 350 grammnyi citromfűhöz 4 citromot, 2 liter vizet és 2 kg cukrot számítunk.

Sűrűre főzzük a cukorszirupot, utána pedig körülbelül egy napig hagyjuk állni benne a citromfüvet és a citromok levét. Utána steril üvegekbe szűrjük a szörpöt és száraz dunsztban, lassan hűtjük ki.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Fűszercsokrok tartósítva. Nyári használat, szárítás, tárolás appeared first on PaprikaMolnár.

Ezen a héten folytatjuk korábban megkezdett, népszerű témánkat: A röszkei paprikás társadalom kiváló ismerőjének, Vastag Jószefnek ránk maradt anyagit tesszük közzé. Az előző bejegyzésekben már terítékre kerültek a termesztés archaikus módszerei és a termesztők családszervezete is. Ez alkalommal a szárítás és az áztatás leírásával kezdjük, és egy Önökhöz szóló kéréssel, közös munkára való felhívással, fejezzük be.

A szárító hasonló helyiség volt, mint a hasító. Középen lemezből készült dobkályhákkal /dübögőkkel/ fűtöttek. A 40-50 °C-os hőségben aránylag gyorsan száradt a bőr. Nagy szakértelemmel engedték le a gőzt, ha a gőz „lefogta”, akkor barna és keserű lett a bőr. Erre azt mondták, „lekozmált” a szárító.

Míg a „bűr” száradt a szárítóban, addig a magot mosták és taposták. A magtaposás egész télen át folyt, főleg a legények, fiatal emberek feladata volt. Az artézi kutak mellett 4-5 méteres átmérőjű medencékben 4-5 férfi is dolgozott. Lazára töltött zsákokat helyeztek el a medencében /kb. 12-15 darabot/, és általában 2-2 zsákon dolgoztak. Ezeket 15-20 cm magasan vízzel elárasztották, s ilyenkor mezítláb, a csikorgó hidegben 15-20 percig taposták az „első lét”. A víz olyan erős volt, hogy még annak a szeme is könnyezett, aki föléje hajolt a medencének. A „lét” az út menti árokba engedték, és ilyenkor a falu főutcájának mindkét oldalán piros víz folydogált.

A második, harmadik vízcsere után kinyitották a zsákokat, és megkóstolták a magot. Ha erősnek találták, újabb „lét” engedtek rá, ezt nevezték tisztázásnak. A negyedik lé után általában elvesztette erejét a mag. Ekkor újabb legénycsapat érkezett teli zsákokkal. Volt, aki laposüvegben hozott hazulról egy kis „melegítőt” /törkölypálinkát/. Nem csoda hát, ha a munkát egy kis fütyülés és dalolás kísérte.

Vastag József leírása itt fejeződik be, a továbbiakban pedig kedves olvasóink segítségét kérnénk! Bizonyára sokan ismerték Vastag Tanár Urat személyesen, és talán közös fényképeik, összegyűjtött leírásaik vagy újságcikkeik is maradtak. Arra kérünk mindenkit, hogy – amennyiben szívesen tenné közösségivé személyes emlékeit – küldjön digitális másolatot a megmaradt anyagokról. Akkor következő bejegyzésünkben már a csapatban gyűjtött, közkinccsé lett anyagunkat mutathatjuk be.

The post Gyűjtsünk együtt! Felhívás Vastag József hagyatékának közös feldolgozására appeared first on PaprikaMolnár.