Szocializmuson innen és túl. Kukorica és paprika

Az Itt öntötték ki az én fürösztővizemet, ez az én szülőfalum című fejezetben Savanya Balázsné Csóré Irénke mesél az emlékeiről:

„A fődbe jártunk dógozni apukámékkal, és mikor mögházasodtunk, még aztán is a fődbe jártunk. Aztán a kukoricafődrű a csutkákat is össze köllött gyűjteni. Kihúzkodni a fődbű, léütögetni rulla a fődet.

Vót feles paprikánk is, így duplán dógoztunk.

A Kendergyár háta mögött, égy tápai embörtű vót kifogva a paprikafőd. Nappal lészödtük a paprikát, este mög a kukoricát, utána kötöttük a szárat. A Kendergyár eldudálta este a tíz órát, mi még akkó is kötöttük a kukoricaszárat. És aztán égy biciklin gyüttünk haza, a párom hozott haza, mert neköm nem vót biciklim. Aratási időben estig arattunk, amíg látni löhetött…Nehéz vót, nagyon nehéz vót a mögélhetés.

Aztán gyütt a téeszösítés, akkó mindönünket elvitték.”

A Paprikabeváltó: „…hajtottuk magunkat, hogy miné többet teljesítsünk.”

A saját föld művelése után természetesen nagy váltást jelentett a Paprikabeváltó világa:

„1953-tól tíz szezont a Paprikabeváltóban dógoztam. Ha hiszik, ha nem, sokszó úgy hoztam haza az ebédöm, ahogy elvittem. Mert hajtottuk magunkat, hogy miné többet teljesítsünk, miné több pénzünk lögyön. Akkó jó vót a Paprikában…

Sokat köllött dógozni, normára, de jó vót. Azé hajtottam, hogy több lögyön a kereset. Képzeljék el, hogy éccő kiváló dolgozó löttem a Paprikában, akkó annyi pénzt kaptam, hogy égy villanytűzhelyet tudtunk vönni rajta.

Amikor mán nem vót munka a beváltóban, akkor elmöntem anyukámnak segíteni a TSZ-be, hogy több munkaegysége lögyön.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó. 

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szentmihályi életutak II. Feles paprika és Paprikabeváltó appeared first on PaprikaMolnár.

A cikket afféle ráhangolódásnak is szánjuk, hiszen most szombaton, szeptember 17-én, Molnár Anita részvételével tartanak hagyományőrző napot Szentmihályon!

Forrás: A Szentmihályi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Facebook-oldala

A házi munka mindenkinek munka

Csabai Jánosné Kónya Ilona fejezetéből (Régi idők emlékei gyerekszemmel Szentmihályról) egy szép és nosztalgikus, ám a mainál jóval több kötelességgel telített gyermekkor rajzolódik ki:

„A gyerekeknek muszáj volt kivenni a részüket a házi munkából, amiben tudtunk, segíteni kellett. Amikor még nem volt autónk, hajnalban Apukám kiment a TSZ-be a lófogatért (felszerszámozott ló, és a gumis kerekű kocsi), aztán indult a család ki a >>feketére<< paprikát kapálni. A gyálai határban a feketeföld miatt nevezték így a Holt-Tisza túloldalán elterülő földeket, ahova ma már az igen rossz állapotban lévő Szérűs-kerti átjárón keresztül lehetett átjutni. Délutánra már a kapa vitt engem a fáradtságtól, nem én a kapát.”

Paprikaszedés: Kaláka, fűzés és gyönyörű látvány

A paprikaszedés leírása a fentieknek megfelelő élményekkel és tapasztalatokkal folytatódik. Arról olvashatunk, hogy a nehéz munkában is lehet örömet találni, hogy egy közösség magától értetődően összefoghat a egy közös célért. És hogy a végeredmény még szép is lehet:

„És azok a jó hangulatú paprikaszedések! Szerettem hallgatni, ahogy a felnőttek beszélgettek, viccelődtek munka közben. Kalákában dolgoztak. Akkortájt még összefogtak az emberek, ma te segítesz nekem, holnap én megyek hozzád. Így működött akkor a jól szervezett közös munka, pénz nemigen cserélt gazdát. Később ez is megváltozott, már napszámosokat is kellett fogadni.

A paprikaszedés után lovas fogattal hordta haza apukám a paprikát, ami sokáig nem maradhatott se a zsákban, se a földre kiöntözgetve.

Jöttek a paprikafűző asszonyok. Egy-egy szalmazsákra a földre telepedtek, melléjük kellett öntögetni a paprikát, és ők szépen a >>csumájukon<< átszúrva a hosszú fűzőtűt, erős, egyformára vágott madzagra fűzték fel a paprikát.

A madzag két végét összekötötték, így lehetett felakasztani a füzéreket a ház eresze alá, a tartó rudakra vagy a kertekben erre a célra felállított erős faoszlopokra. Ilyenkor csodaszép látványt nyújtottak a házak és a kertek is.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szentmihályi életutak II. Paprikaszedés gyerekszemmel appeared first on PaprikaMolnár.

Paprikaszedés

Mi a boldogság?

Erre a filozofikus kérdésre – tudatosan vagy tudattalanul – mindannyian keressük a választ. 2022-ben, az anyagi javak, egzotikus utak és színesebbnél színesebb élmények hajszolásának korában általános bölcsességként tekinthetünk Toppantó Dezsőné Hegedűs-Bite Piroska a Fiatalkori emlékek című fejezetben olvasható gondolataira:

„Kirándulni soha nem vótunk, azt sé tudom, mi merre van, soha séhol nem vótunk, csak a munka mindig! Nem is kívánkoztam… Az vót a szórakozás, hogy miután elmöntünk a paprikát mögekézni, vagy ültettünk, utána nálunk mögebédöltünk, a fiúk beültek a kocsmába, az asszonyok mög mondták, hogy mögfürdenek, aztán átgyünnek hozzánk beszélgetni”

„…ha szép vót a kert, szép vót kint a fődben a paprika.”

A fejezet folytatásából kiderül, hogy az eredményes munka, a mindennapi feladatok is hozhatnak megelégedést, sőt boldogságot:

„Örömöm az vót, hogy vót égy fél hold paprikánk a Bodomban, és kaptunk égy új fajta magot Anyu testvérétől, mögmondták, hogy né adjunk sénkinek abból a fajtából. Anyunak sé mondtam mög. Lént vótunk a Bodomban, és olyan öröm fogott el, ilyen hüvelyök vótak, ilyen nagy száron! Lészállt a bicikliről égy embör, akivel régön a bálban vótunk, mög koszorús lány is vótam vele, de az nem érdekölte, csak mögállt, és mondta az uramnak, hogy Dezső, hát ez a té fődetök? Hát ez a té paprikátok? Mert ő mán hányszó lészállt itt a bicikliről, mert ő még ilyet nem látott!

Nyár végére beérett a paprika

Örülni igazán annak tudtam az életömben, ha szép vót a kert, szép vót kint a fődben a paprika, jó vót a termés…Tudom, hogy mások jártak a Balatonra, ide-oda, de mi soha nem vótunk séhol. De azé összességiben boldog vótam!”

Remélhetőleg napjaink paprikatermelői is részesülhetnek majd a szép termés látványában, a jól végzett munka örömében. Sajnos ezekben az aszályos napokban – minden locsolás ellenére – gyengének mutatkoznak a növények. A boldog, biztató szavakra és a szép történetekre tehát a mai paprikásoknak is nagy szükségük van.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Szentmihályi életutak II. „Ez okozott igazán örömet…ha szép volt a paprika!” appeared first on PaprikaMolnár.

A Szánthó-ház az 1950-es évek elején

Horvay János, akinek az Emlékek a Szánthó-házról és a Horvay családról című fejezetet köszönhetjük, már kisgyermekkorában az épületbe került. Bérlőként, hiszen a II. világháború vége és a kommunista hatalomátvétel után az új politikai közeg nem kedvezett a Szánthó családnak. Magántulajdonukat államosították, meg kellet válniuk a malmuktól és a lakóházuktól is. Horvay János így emlékszik vissza gyermekkorának helyszínére:

„1949-ben születtem, és 1950-ben kerültünk Szentmihálytelekre, ott utaltak ki a családunk számára egy lakást. A korábban Szánthó-házként ismert új otthonunk az IKV tulajdonában állt akkor, amikor bérlőként oda költöztünk, és lakbért fizettünk.

Amikor a faluba költöztünk, új otthonunkban, a téglából készült épületben csodálatos volt minden. A szobák parkettásak, a négy méter magas lakosztály plafonja stukkóval díszített, a dupla szárnyú ajtókon és ablakokon rézkilincs. Volt már villanyvilágítás, de lehetett ott egykor egy hatalmas csillár is, melynek közepén egy petróleumlámpa, körben pedig gyertyák voltak öntöttvas gyertyatartókban…

Angol WC másutt biztosan nem épült még akkoriban a faluban egy házban sem, de itt az is volt már, mint ahogy külön fürdőszoba is…”

Az épület részletei és további sorsa

Horvay János visszaemlékezései világosan mutatják, milyen sok megmaradt a Szánthó-ház régi fényéből, még eredeti tulajdonosainak távozása után is:

A Szánthó-ház

„Sokan azt hitték akkor, sőt azóta is azt hiszik az egykori osztálytársaim, hogy mi gazdagok voltunk, valószínűleg a szép ház miatt, melyben laktunk…

A malom épülete – mint említettem – akkor már nem működött, gabonát tároltak benne, több méter magasan állt a termény. Mi gyerekként az emeleti gerendáról ugráltunk a búzába, és élveztük, ahogyan derékig belesüppedünk.

A ház előtti szökőkutas szép kert, ami az alsó kocsiútig kiért, és kerítéssel volt körbevéve, járda kialakítása miatt át lett törve…A kert ezután már nemigen volt gondozva.”

A Horvay család 1976-ban hagyta el az egykori Szánthó-házat, beköltöztek Szegedre. Utánuk már nem következtek újabb bérlők, az épületet a TSZ kezdte használni, a padláson sokáig gabonát tároltak. A jelentős súly károkat okozott a ház szerkezetében, a körültekintő használat hiánya pedig végül (a 2000-es évek elején) a lebontásához vezetett.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Malomtulajdonosok modern otthona: A Szánthó-ház appeared first on PaprikaMolnár.

„…nagy kosárba szödte a palántát, olyan gólyafészkösre rakta.”

Tanács Istvánné Nyári Piroska az Olyan sok mindönt mögéltünk című fejezetben, egy interjú formájában foglalta össze régi, szentmihályi emlékeit. A történetek között a paprika palántázása is nagy hangsúlyt kapott:

„Hát én az öregapámat – mert így hívtuk: öregapám, a nagymamámat mög „szülém” – nem nagyon ismertem, mert korán möghalt. A szülém sokáig beteg vót, hát amit tudott, csinált a kertben, palántát nevelt, mög szödött, mög hát akkó még fúrúval űtettünk. A nagy koléba (palántásláda – a szerk.) szödte bele a palántát, azt négy embör tötte fő a lovaskocsira, olyan nehéz vót. Előfordút, hogy gyütt ránk az eső kinn a fődben, az Isten háta mögött. Beletöttük a kolét palántástú a búzába, otthagytunk mindönt, és másnap möntünk folytatni. Itthon mög a szülém, mive a kolé oda vót, nagykosárba szödte a palántát, olyan gólyafészkösre rakta.”

A palántaültetés jelentőségéről

Az idézetből a továbbiakban kiderül, hogy a palántaültetés a falu minden tagjának elfoglaltságot jelentett, még az apró gyerekeknek is.

„- Hát az milyen volt, ilyet még nem hallottam!
– Előbb a nagykosár fenekibe égy csomó palántát összekötött, s azt mindig rakta körül-körül, azt ráfogtuk, hogy gólyafészkes kosár. Beletért annyi, hogy égy egész hold fődbe elég vót.
– Ezt csinálták már Piri néniék kisgyermek koruktól kezdve?
– Jaj Istenöm, hát, azt köllött csinálni! Aki mán olyan nagyobbacska vót, az mán űtetött, a Pista öcsém az mög hányta a palántát (palántahányás: a palánták adogatása az ültető elé – a szerk.). Az Imre vót a legkisebb, hát ugyé az még kicsi vót, nem tudott mit csináni.
– Hallottam, hogy az iskolából elengedték egy-két hétre a gyerekeket, amikor a palántaültetés időszaka volt.
– Hát persze, löhetött ilyet, akit kikértek, azt elengedték.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Palántaültetés gólyafészkösre rakott kosárból appeared first on PaprikaMolnár.

Szentmihályi életutak II. „Emlékek falumról, családomról”

Kovács Lászlóné Varga Rozália írásában, az „Emlékek falumról, családomról” című fejezetben különösen figyelemreméltó az alábbi részlet:

„Mintha minden összefogott volna ellenünk, nem váltak be a gazdálkodásban apám számításai. Eladásra is termesztettünk paprikapalántát – abban az évben a kutyának se kellett. Hányszor meglocsoltam pedig és mégis csomókban kitépdesve dobtuk a szemétre.

Apám mindent megpróbált. A vetőmagvakat vagy a fajtanemesítő állomásról szerezte be, vagy a legmodernebb szaktanácsok szerint otthon maga kezelte a vetés előtt. Műtrágyákkal is javította a talajt. De mintha lidérc ült volna az egész gazdaságon.”

Így nem lehet parasztnak lenni?

A Szentmihályi életutak II. idézett szakaszának folytatásában arról olvashatunk, miben látja a megoldást a gazda fia, aki már egy másik szemléletet képvisel:

„S egyszer pedig azon kapta magát Apám, hogy a fia adja neki a leckét a gazdaságos növénytermesztésből: Gépek kellenének. És szakítani végre azzal a megszokással, hogy mindig ugyanazokat a növényeket termesszük. Merni kell valami újat próbálni! Utána kell nézni szakkönyvekben, melyik a legjövedelmezőbb növényféleség.

Nincs egy nyomorult vetőgépünk! Milyen gazdasági felszerelésünk van nekünk? Eke, ekekapa, személyenként egy vacak kézikapa, fogas, borona, útalógereblye, kasza, egy sarló a marokszedőnek, villa a trágyaszórónak, egy szelelőrosta a napraforgónak, azonkívül egy ósdi kukoricamorzsoló és egy céklaszelő, egy ásó és egy lapát, semmi több. Még slagunk sincs a kert locsolásához! Így nem lehet parasztnak lenni, Apus!

Igazán nevetséges, hogy maga még a kötőjéből hinti a búzát is, mint a múlt században! Lehet, hogy nevetséges, fiam! Az meg egyenesen különös, hogy éppen te mondod ezeket nekem, te, aki olyanokat is mondtál máskor, hogy alig várod a napot, amikor végleg búcsút mondhatsz a keserves paraszti életnek…”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. „Mintha lidérc ült volna az egész gazdaságon.” appeared first on PaprikaMolnár.

Kertészeti tapasztalatok Kecskemét mellett

Bár Ilonka néni maga is földművelő családból származik, tanulmányaira egy kertészeti szakiskolában kellemes és hasznos időszakként tekint vissza:

„1959. szeptember elsejével egy kertészeti szakiskolába kerültem a Kecskeméthez tartozó Kisfáiba. A tulajdonos y-nal írta. Ez egy tanya volt, ahol gyümölcs-, szőlő-, zöldség- és dísznövény-termesztés folyt. A gyümölcsök közül főleg jonatán almát, húsvéti rozmaringot, staymaredet – y-nal írd! – és aprógyümölcsöt termeltünk. A starking metszését kanadaiak mutatták meg.

Itt tanultam meg, hogy a szentesi meggy virágpora nem termékenyít, ahhoz aprómeggy kell, cigánymeggynek mondják, de nem az a neve, nem jut már eszembe, likőrmeggynek is mondták. Úgy kell ültetni, hogy egy szentesi, egy cigánymeggy, mert a szentesi nem tudja saját fajtáját beporozni. Apám is így ültette.”

„Erőset csak eldugva”

Az iskolai időszak lezárulása után már munkatapasztalatokról olvashatunk. Itt esik szó arról, hogy paprikát – különösen erőset – milyen körültekintéssel kellett termeszteni:

„A szakiskola után Szegeden, a Füvészkertben dolgoztam egy évet, majd a Felszabadulás TSZ Algyői úti kertészetében. Zöldpaprikát termeltünk, erőset csak eldugva, nádkerítéssel elkerítve, mert büntetés járt volna érte, hiszen bekeresztezte volna a többit, a ceceit, bogyiszlóit, szentesit. Két tízezer négyzetméteres és két ötezer négyzetméteres üvegházban folyt a paprikatermesztés. Sándorfalváról jártam át ide, száraz időben mindig kerékpárral, esetleg télen busszal. Reggel hétkor kezdődött a munkaidő, fél hat tájban el kellett biciklivel indulnom Sándorfalváról, hogy a Csongrádi sugárúton keresztül beérjek.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. „Erőset csak eldugva” appeared first on PaprikaMolnár.

„…kellett, hogy legyen valami zenebona.” A Kéri kocsma a fiatalok mindennapjaiban

Nagy Istvánné Szűcs Gizella így elevenítette fel a Kéri kocsma, és ezzel együtt nagyszülei történetét:

„Kocsmáros Nagyapám, Kéri József, úgy gondolom, szentmihályi volt eredetileg is. Mezőgazdasággal, főként kukorica-, paprika-, búza-, árpa- és rozstermesztéssel is foglalkoztak Nagyanyámmal.

A kocsmában saját termelésű borukat árulták, amit ünnepekre, lakodalomra is vittek, ha kellett, de ott helyben is tartottak szüreti- és aratóbálokat, sőt lakodalmat is. Egyedi, fehér borosüvegei és borospoharai voltak a Nagyszüleimnek, paszúrtányérok, alpakka evőeszközkészletek, ezekkel terítettek a kocsmában, ha volt valamilyen rendezvény. A fiatalok szinte ott élték az életüket, így kellett, hogy legyen valami zenebona is időnként.”

Téli esték családi és baráti körben

A korán sötétedő téli estéken – mikor a mezőgazdasági munka szünetelt, és a szórakozásra több lehetőség volt – a kocsma is a közösségi alkalmak egyik helyszínévé válhatott. A fejezet további részében nosztalgikus emlékek elevenednek meg:

„A telek voltak még nagyon szépek. Egyik este az egyik háznál, másik este pedig a másiknál jöttek össze a barátok, rokonok. A férfiak kártyáztak, az asszonyok pedig törték a szotyolát vagy tökmagot pirítottak, sütöttek valamit és beszélgettek. A férfiak gyakran énekeltek, volt, aki táncolt is…Így teltek a téli esték akkoriban a faluban, a barátok látogatása volt a parasztember szórakozása. Minden nap megvolt, hogy kihez megyünk este. Disznóvágások alkalmával is nagyon összetartott a család. Ilyen csodálatos gyerekkor ma már sajnos keveseknek adatik meg.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Hétköznapok és ünnepek helyszíne: A Kéri kocsma appeared first on PaprikaMolnár.

Zöld vagy piros paprikák? „Kikapott a gyerek könyörület nélkül.”

A korábban már idézett Emlékek falumról, családomról című fejezetben olvashatunk arról, hogy a piros paprikák pontos azonosításában hibázni nem lehetett:

„Anyánk keze viszont nagyon szaladós volt. Nem hajlott rá, hogy elnézze ügyetlenségünket. Imrénél ez pedig súlyos gyerekkori konfliktust okozott. A színtévesztést eléggé durván színvakságnak mondta a népnyelv, s bátyám erről a hibájáról igazán nem tehetett.

Szedte szegény a paprikát az ő megítélése szerint, a zöldeket bele a garabolyba, a pirosak pedig hadd érjenek még egy kicsit. Kikapott a gyerek könyörület nélkül, és azt sem értette, hogy miért. A családban nem volt ismeretlen a színvakság, a tanyai nagyapánk se tudta rendesen szedni a paprikát. Csakhogy szimulánsnak véleményezték őt is, hiszen este a lámpafénynél már önkéntelenül is regulázta az asszonynépet, hogy minek szedték le a kormosat. Este otthon mi is szétterítettük a sok zsák paprikát az udvaron, a villany alatt már Imre is helyesen látta a színeket. Kínlódott, hátha másnapig is meg tudná jegyezni, de mindhiába. Azért tetteti magát, hogy ne kelljen dolgozni – így hitték a szüleink.”

Lármás kacsák, szótlan családtagok

A munka mindennél előbbre történő rangsorolása, illetve a dicséret és gyengédség ritka alkalmai az alábbi leírásban is feltűnőek:
„Hét-nyolc éves koromban én pedig már egy egész kacsafarmot vezettem egyedül… Ők szókimondóbbak voltak bizony a családomnál.

Nálunk az emberi ragaszkodásnak majdhogynem rejtjeles megnyilatkozásai fordulhattak csak elő, mintha azt hinné a paraszt, hogy az érzelmek nem neki valók, ezért ijedten próbálja eltitkolni azokat. Még a gyereket is egy fokkal szívesebben szidja, mint dicséri, mert meggyőződése, hogy az elérzékenyedés csorbát ejtene rajta. És micsoda zavarban van, ha keresgéli érzelmeinek még elfogadható, sokszor a felismerhetetlenségig mérsékelt közlési módját!

Apám valahogy értésemre akarta adni, mennyire hiányoztam nekik két egész hétig, míg Balatonkenesén táborozott a csapatunk. Anyám nem törte a fejét, hogy ilyeneket mondjon, hiszen ő minden útravalónkat elkészítette… de Apám bizonyos tartózkodó, félszeg örömmel vette körül hazaérkező gyerekeit: >>Jaj, te Katyi, hogy vártak már a kacsáid, éhükben csak úgy tapsikoltak utánad!<<”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Zöld és piros paprikák appeared first on PaprikaMolnár.

„A hucimuci vivődik”. Költözés egy új helyre

„A nyeregtetős, szabadkéményes ház majdnem olyan volt, mint a többi parasztviskó Szentmihályteleken a századfordulón, csak mégsem teljesen olyan: Ez Nagyapámnak a szülőháza volt. Emiatt a kis különbség miatt vált meg tőle valamivel nehezebben, mint a felesége. Az asszony az ő nagyralátó fantáziájával már jó előre berendezte az új épületeket, különös tekintettel a friss iparengedélyükre.

Varga Imre és neje, Császár Piroska paprikakikészítő kisiparosok fogták az egyetlen megmaradt családot – első gyermeküket, Pirikét, másfél éves korában elvitte a diftéria – és arrébb költöztek néhány házzal. A Kéri-féle kocsma mellől a szemközti oldalra hurcolkodtak – az asszony szava szerint a >>hucimuci vivődik.<< Varga Imre üzleti ügyekben együtt szekerezett az asszonnyal, paprikafüzéreket vásároltak fel, őrleményt adtak el, olykor még Bécs városáig is eljutottak. Rendszeresen jártak le a szerbekhez is adni-venni, rangja volt a jó hírű termékeiknek.”

Paprikakikészítők otthona – A paprikás helyiség maximális kihasználása

Varga Imre és családja új otthonáról a későbbiekben olvashatunk részletes leírást: „A tisztaszoba már a ház építésekor deszkapadlót kapott, éppúgy, mint a kisebb szoba és a nagyméretű kamra. A konyha különösen szép mintás, vörösesbarna mozaiklapokkal, a gang hangulatos sárga-barna lapokkal volt kirakva.

A nagyszoba teljes kíméletben részesült. Kár is lett volna elherdálni, falai nem mindennapi módon voltak kifestve. A mennyezet sarkaiban egy-egy angyal, tollszárnyú és hosszú ruhás teremtmények a piktor elképzelése és az építtetőnek a megrendelése szerint… Ekkora műgond mellett a tisztaszoba valóságos tabu volt, tehát nyomós okának kellett annak lennie, hogy valaki ide beléphessen. Gyerekféle meg különösen nem tehette lelkifurdalás nélkül. Négy ágy volt a szobában, kettő párosával, kettő külön-külön, s mindegyiknek a tetején annyi drága párna, amennyi csak ráfért.

Sokkal előnyösebbnek bizonyult az új ház a gazdasági épületek dolgában is a réginél. A számtalan >>paprikás<< helyiség kihasználása maximálisra sikerült, olyannyira, hogy a látszat szerint már inkább ezek voltak a ház centrumai a lakószobákkal ellentétben.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Gyártás alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése decemberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Szentmihályi életutak II. Paprikakikészítők otthona appeared first on PaprikaMolnár.

Július 31-én, szombaton, nagy eseményre készülődtek Szentmihályon: A plébánia közösségi házában 17 órakor kezdődött a könyvbemutató, melyen Molnár Anita is részt vett.

Csoportkép a könyvbemutatón

A könyvről az egyik szerző, Molnárné Szekeres Judit tartalmi összefoglalóját közöljük.

Megjelent a Szentmihályi életutak II.

Szentmihályi életutak II. címmel jelent meg a közelmúltban Kovácsné Varga Rozália, Fejes Ferenc és jómagam, Molnárné Szekeres Judit közös kötete, szeretett gyűjtőmunkánk betűformát öltött eredménye, mely a 2006-ban kiadott első könyvünk folytatása.

Újabb írásaink a korábbiakhoz hasonlóan szentmihályi születésű vagy kötődésű emberekről szólnak, akik érdekes, fordulatos életük történetén keresztül néha nevetősen, de esetenként könnyes szemmel mutatják be a régi falut, a fél évszázaddal korábbi fiatalságot, az akkori szórakozási lehetőségeket, a földművelést, családi életet.

Jó volt idősekkel beszélgetni, akiknek van még józan paraszti eszük. Rengeteg bölcsességet tudnak átadni az utókornak, és nem utolsósorban megtanítanak arra, hogy az ember képes legyen kínjában nevetni, vagy örömében sírni. A gyakran nagyon nehéz, a maitól alapjaiban eltérő, időnként már-már hihetetlennek tűnő emberi sorsok mindegyike tanulságul is szolgálhat az olvasó számára.

Életutak és kérdések

Mindegyik élettörténet összegzéssel zárul, mely elgondolkodtat az élet nagy kérdéseiről.

Boldogabb-e vajon napjaink embere, aki eleink anyagi helyzetéhez képest viszonylagos jólétben él, lehetősége van arra, hogy évente nyaraljon, de rosszul érzi magát, ha az valamiért elmarad. Miért érzi magát elégedettnek az az idős asszony, aki csak egyszer tette kívül a lábát Szentmihály határán egy pesti piacozás alkalmával, és az volt a legnagyobb öröme, hogy az ő fűszerpaprikájuk volt a legszebb abban a szezonban?

Elegendő-e a családunkban és a két kezünk munkájának eredményében gyönyörködni ahhoz, hogy teljesnek érezzük az életünket, vagy mindenképpen élmények kellenek a boldogsághoz?

Hogyan alakult az élete annak a lánynak, akinek a szülei megengedték, hogy az első igazi szerelméhez fiatalon hozzámenjen, és még a pályaválasztásban is támogatták álmai megvalósítását? Miként tud rossz hatással lenni egy egész életre a szülők ellenkezése, amikor a szigorú anya által jóváhagyott fiúhoz kellett férjhez menni, és szakmát is csak az ő kedve szerint volt szabad választani?

Mennyiben voltak mások a mindennapjai egy falusi parasztembernek, akinek a fő tevékenysége a paprikatermesztés, a fóliasátor alatti kertgazdálkodás, mint például egy városi tanárnak? Ezekre a kérdésekre, és még sok másikra is választ találhat az olvasó, akinek nagy örömünkre kezébe kerülhet könyvünk.

Kitekinthetünk Szeged irányába is egy átlagosnak semmiképpen nem mondható, de annál inkább sikeres, izgalmas és szerencsés életutat végigkövetve, akár összehasonlítási alapot is teremtve ahhoz, hogy elgondolkodjunk: Vajon egy falusi vagy egy városi embernek volt könnyebb az élete az elmúlt évszázad derekán, és elég-e csupán a szerencse ahhoz, hogy valaki a mélyszegénységből – nem akárhová – kiemelkedjen? Mikre képes az emberi akarat? Remélhet-e szerelmet ott az ember, ahol látszólag semmi keresnivalója nincs?

Ha utóbbi felvetésekre nem is keresünk feltétlenül választ, hanem csak – akár szentmihályiként, akár nem falunk lakójaként – elolvassuk a könyvet, és mindössze az lesz a konzekvencia, hogy „Aki önni, inni, mönni bír, az fogja be a száját” – ahogy egyik kedves riportalanyom mondta -, és mások életét megismerve végre elégedettséggel tud eltölteni minket saját életünk is, már megérte elolvasni.

Molnárné Szekeres Judit

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése szeptemberben-októberben várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post „Mög vagyok elégödve az életömmel.” Szentmihályi életutak II. appeared first on PaprikaMolnár.