Egy tavaly megjelent kötet: Nehéz sorsok és személyes élettörténetek tárháza, nosztalgikus emlékek a szentmihályiaknak, tanulságos összefoglalás mindenki másnak. Folytatjuk korábban megkezdett Szentmihályi életutak II. című sorozatunkat. Legutóbb egy idős asszony emlékein keresztül láthattuk, milyen örömet okozhatott a szépen termő paprikaföld. Ezúttal – hiszen ősz eleje van – megmutatjuk, hogy festett a paprikaszedés gyerekszemmel.
A cikket afféle ráhangolódásnak is szánjuk, hiszen most szombaton, szeptember 17-én, Molnár Anita részvételével tartanak hagyományőrző napot Szentmihályon!
Forrás: A Szentmihályi Móricz Zsigmond Művelődési Ház Facebook-oldala
A házi munka mindenkinek munka
Csabai Jánosné Kónya Ilona fejezetéből (Régi idők emlékei gyerekszemmel Szentmihályról) egy szép és nosztalgikus, ám a mainál jóval több kötelességgel telített gyermekkor rajzolódik ki:
„A gyerekeknek muszáj volt kivenni a részüket a házi munkából, amiben tudtunk, segíteni kellett. Amikor még nem volt autónk, hajnalban Apukám kiment a TSZ-be a lófogatért (felszerszámozott ló, és a gumis kerekű kocsi), aztán indult a család ki a >>feketére<< paprikát kapálni. A gyálai határban a feketeföld miatt nevezték így a Holt-Tisza túloldalán elterülő földeket, ahova ma már az igen rossz állapotban lévő Szérűs-kerti átjárón keresztül lehetett átjutni. Délutánra már a kapa vitt engem a fáradtságtól, nem én a kapát.”
Paprikaszedés: Kaláka, fűzés és gyönyörű látvány
A paprikaszedés leírása a fentieknek megfelelő élményekkel és tapasztalatokkal folytatódik. Arról olvashatunk, hogy a nehéz munkában is lehet örömet találni, hogy egy közösség magától értetődően összefoghat a egy közös célért. És hogy a végeredmény még szép is lehet:
„És azok a jó hangulatú paprikaszedések! Szerettem hallgatni, ahogy a felnőttek beszélgettek, viccelődtek munka közben. Kalákában dolgoztak. Akkortájt még összefogtak az emberek, ma te segítesz nekem, holnap én megyek hozzád. Így működött akkor a jól szervezett közös munka, pénz nemigen cserélt gazdát. Később ez is megváltozott, már napszámosokat is kellett fogadni.
A paprikaszedés után lovas fogattal hordta haza apukám a paprikát, ami sokáig nem maradhatott se a zsákban, se a földre kiöntözgetve.
Jöttek a paprikafűző asszonyok. Egy-egy szalmazsákra a földre telepedtek, melléjük kellett öntögetni a paprikát, és ők szépen a >>csumájukon<< átszúrva a hosszú fűzőtűt, erős, egyformára vágott madzagra fűzték fel a paprikát.
A madzag két végét összekötötték, így lehetett felakasztani a füzéreket a ház eresze alá, a tartó rudakra vagy a kertekben erre a célra felállított erős faoszlopokra. Ilyenkor csodaszép látványt nyújtottak a házak és a kertek is.”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
