Egy kis fűszertörténet, egy kis paprikatörténettel

Többször is említettük már, hogy ha szétnézünk egy átlagos veteményeskertben, szinte kizárólag amerikai eredetű növényeket látunk. Kolumbusz felfedezésének köszönhetjük a babot, a borsót, a tököt, az uborkát, a napraforgót, a kukoricát, a paradicsomot és a paprikát. Igaz, utóbbi esetben több évszázadnak kellett eltelnie, mire a növényt rendszeresen fűszerként kezdték használni. Kezdetben ugyanis fogyasztani sem akarták, díszkertekben, növényritkaságok gyűjteményében nevelték, de a termését mérgezőnek hitték.

Hazánkban 1750 körül már elterjedtnek volt mondható, legalábbis Szeged és Kalocsa környékén. Sőt, 1786-ból már egy paprikás hús receptet is ismerünk. A kis fűszertörténet pikáns adaléka, hogy a paprika népszerűségét a bors hiánya alapozta meg, ahogy azt a korai elnevezései (kerti bors, pogánybors, török-bors) is jelzik. Akkor lett a saját jogán magas presztízsű fűszer, amikor a gulyás ázsiója is emelkedni kezdett, amikor, a 19. század elejétől, már nemzeti ételként tekintettek rá. A paprika minden értelemben hosszú utat járt tehát meg, mire alapvető fűszerünk lett. Az ünnepi fogások nem is lennének az igaziak a szegedi csípős vagy a prémium magyar csemege paprika nélkül.

A karácsonyi sütemények hozzávalói

De mi a helyzet a desszertekkel? Természetesen a kis fűszertörténet itt is hatalmasra nőne, ha részletes beszámolóra törekednénk. Az édes íz szeretete, keresése ugyanis egyidős az emberiséggel. Már a korai, gyűjtögető életmód során is volt lehetőség a méz megszerzésére.

Napjaink alapvető édesítőszere, a cukor, csak a 10. században jelent meg Európában. A fehér vagy barna „nádméz” kezdetben orvosság volt, és fogyasztása egészen a 20. század elejéig kevesek számára elérhető luxus maradt. Általános használata csak ekkor kezdett terjedni, a kávézás jelenségével párhuzamosan.

Hasonló utat járt be a kakaó is. A kakaóbab és a csokoládés ital tisztelete már őshazájában is magas volt: Moctezuma azték uralkodó ezt adta katonáinak, hogy biztosítsa jó erőnlétüket. A kakaó 1544-ben érte el az Óvilágot, ahol azonnal elbűvölte II. Fülöp spanyol királyt és udvartartását. Luxuscikknek, gyógyszernek, vágyfokozónak tartották, és kezdetben vízzel elkeverve fogyasztották. Por alakban történő forgalmazására a 19; általános fogyasztására pedig a 20. századig várni kellett.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Kis fűszertörténet II. Karácsonyi hangolódó appeared first on PaprikaMolnár.

Fűszertörténet a kezdetektől

A fűszertörténet elválaszthatatlan az ételkészítés történetétől, a táplálék feldolgozásának folyamata pedig egyidős az emberiséggel. Tehát az ízesítőként használt növények, termések krónikája az idők hajnalán kezdődik.

Arról, hogy hogyan is kerültek az illóolajokban gazdag levelek a tűz felett piruló húsokra, több elmélet is szól. Egyes tudósok szerint a véletlenek és a természetes ösztönök egyaránt közrejátszottak. Ahogy az állatokat is a szaglásuk vezeti, úgy az előemberek is képesek voltak természetesen ráérezni arra, milyen magokat, leveleket fogyaszthatnak el.

A találgatásokon kívül azonban tudományos bizonyítékaink is vannak. I.e. 4000-ben íródtak az első olyan sumér agyagtáblák, amik fűszernövényeket és azok orvosi felhasználásának lehetőségeit mutatták be. Az ókori Egyiptomból és Kínából szintén ismerünk írott forrásokat fűszer- és gyógynövényekről.
Az első, Európában talált régészeti leletek Kr. e. 3000-re tehetők. Egy feltárás során azonosították a mák, a kömény, az angyalgyökér és egy, a mai petrezselyemhez hasonló levélfűszer szerves maradványait.

A középkori Európa illatos töménysége

Eddig zömmel növényi ízesítőkről esett szó, a legalapvetőbb fűszerünk azonban ásványi eredetű. A só – melynek lelőhelyeiért az ókorban háborúk indultak, szállítását, elosztását pedig már a középkorban jól megszervezték – minden háztartás elsődleges tartozéka volt. Nincs fűszertörténet só(történet) nélkül.

A só használata tehát általánosnak volt mondható, az egyéb fűszerek tekintetében azonban nagy különbségek voltak az egyes társadalmi rétegek között. A főúri asztalok reneszánsz lakomáiban nem akármilyen töménységgel parádéztak az egzotikus fűszerek. A bors, a gyömbér, a fahéj és a sáfrány (utóbbit Hispániából importálták hazánkba és a legdrágább, legritkább fűszerek közé tartozott) túlzott használata státuszszimbólum volt, az előkelő származás, a komoly vagyon prezentálása.

Egy átlagos paraszti háztartásban azonban be kellett érni a vadon is gyűjthető fűszernövényekkel: A borsikafűvel, a tárkonnyal, a csomborral. A fűszertörténet evidenciája viszont az a jelenség, mely szerint alternatívát kerestek az általuk nehezen elérhető, de kedvelt termékekre. Például a borsra. Így kezdődik a paprika története. Következő cikkünkben elmeséljük, miként érkezett meg Amerikából a 15. században, (többek között) a bab, a tök és a kakaó társaságában.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Kis fűszertörténet I. Karácsonyi hangolódó appeared first on PaprikaMolnár.

A két fő hozzávaló közös története

A csilis csokoládé két alapvető alkotóelemének – a csilinek és a kakaónak – története egyaránt az amerikai kontinens meleg, középső és déli területein kezdődik.

A ma ismert csokoládéváltozatok alapjául szolgáló kakaóbabot a középkori Dél-Amerikában virágkorát élő maja civilizációban különös kultusz övezte. A kakaóbab fizetőeszköz gyanánt szolgált, vallási szertartások során kapott fontos szerepet és a belőle készült folyadékot, a chocolatl-t, az uralkodók italaként tartották számon.

Mire Cortez a 16. század elején Mexikóba érkezett, már az Azték Birodalomban is szívesen fogyasztották. Egyes vélemények szerint Cortezt már a partraszállása után megkínálták egy csilis verzióval.

A hódító hazatérése után a spanyol udvar örömmel fogadta a csemegét, noha az akkori forró csokoládé még nem igazán emlékeztetett a maira. A szárított kakaóbabból általában vízzel készítettek habos italt, és különféle fűszerekkel (ánizzsal, vaníliával) gazdagították. A kakaó gyorsan terjedt Európa uralkodói között. Magas presztízsét jelezte, hogy rendkívül drága volt, a 16. század végén arannyal kellett fizetni érte.

Ősi azték recept: Csilis csokoládé

Bár a Kolumbusz előtti indián kultúrák kakaófogyasztási szokásai valószínűleg nem rekonstruálhatók pontosan, ezek a fűszerek bizonyítottan népszerűek voltak a 16. századi Mexikóban:

Csili, vanília, kakaópor. A most bemutatott recept fő hozzávalói. Első lépésként mossuk meg a szárított csilipaprikát, daraboljuk apróra, majd tegyük félre. A tálaláshoz és az utólagos fűszerezéshez fogjuk majd használni.

Öntsünk lábosba egy liter tejet, majd kapargassuk hozzá egy vaníliarúd belsejét. Az ízesített tejet lassú tűzön felforraljuk, majd levesszük a lángról. Ekkor olvasztunk bele 25 dkg reszelt étcsokoládét, 10 dkg cukrot, 8 dkg kakaóport, 3 evőkanál mézet és egy csipet sót. Keveréssel homogenizáljuk a folyadékot, majd jöhet a csilis csokoládé összeállítása. Tálaljuk forrón, a csilipaprika darabkáival!

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Frissen megjelent kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: A bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól, a paprikás néprajzi örökségről, Szeged paprikás városrészeiről, helytörténetéről. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Egy csipet csili III. Forró, csilis csokoládé appeared first on PaprikaMolnár.