Recepteket ajánlani, kipróbálni mindig izgalmas, és talán plusz érdekességet is jelent, ha a téma kapcsán a múltba kalandozunk. Már többször is felidéztük, hogy egy-egy korban mi került az asztalra, de a téma sava-borsa csak most következik! Szó szerint, hiszen következő cikkeink témája a fűszertörténet lesz. Aki elgondolkodott már azon, hogy mióta használjuk a karácsonyi sütikhez nélkülözhetetlen kakaót vagy fahéjat, most megtudhatja a választ.
Fűszertörténet a kezdetektől
A fűszertörténet elválaszthatatlan az ételkészítés történetétől, a táplálék feldolgozásának folyamata pedig egyidős az emberiséggel. Tehát az ízesítőként használt növények, termések krónikája az idők hajnalán kezdődik.
Arról, hogy hogyan is kerültek az illóolajokban gazdag levelek a tűz felett piruló húsokra, több elmélet is szól. Egyes tudósok szerint a véletlenek és a természetes ösztönök egyaránt közrejátszottak. Ahogy az állatokat is a szaglásuk vezeti, úgy az előemberek is képesek voltak természetesen ráérezni arra, milyen magokat, leveleket fogyaszthatnak el.
A találgatásokon kívül azonban tudományos bizonyítékaink is vannak. I.e. 4000-ben íródtak az első olyan sumér agyagtáblák, amik fűszernövényeket és azok orvosi felhasználásának lehetőségeit mutatták be. Az ókori Egyiptomból és Kínából szintén ismerünk írott forrásokat fűszer- és gyógynövényekről.
Az első, Európában talált régészeti leletek Kr. e. 3000-re tehetők. Egy feltárás során azonosították a mák, a kömény, az angyalgyökér és egy, a mai petrezselyemhez hasonló levélfűszer szerves maradványait.
A középkori Európa illatos töménysége
Eddig zömmel növényi ízesítőkről esett szó, a legalapvetőbb fűszerünk azonban ásványi eredetű. A só – melynek lelőhelyeiért az ókorban háborúk indultak, szállítását, elosztását pedig már a középkorban jól megszervezték – minden háztartás elsődleges tartozéka volt. Nincs fűszertörténet só(történet) nélkül.
A só használata tehát általánosnak volt mondható, az egyéb fűszerek tekintetében azonban nagy különbségek voltak az egyes társadalmi rétegek között. A főúri asztalok reneszánsz lakomáiban nem akármilyen töménységgel parádéztak az egzotikus fűszerek. A bors, a gyömbér, a fahéj és a sáfrány (utóbbit Hispániából importálták hazánkba és a legdrágább, legritkább fűszerek közé tartozott) túlzott használata státuszszimbólum volt, az előkelő származás, a komoly vagyon prezentálása.
Egy átlagos paraszti háztartásban azonban be kellett érni a vadon is gyűjthető fűszernövényekkel: A borsikafűvel, a tárkonnyal, a csomborral. A fűszertörténet evidenciája viszont az a jelenség, mely szerint alternatívát kerestek az általuk nehezen elérhető, de kedvelt termékekre. Például a borsra. Így kezdődik a paprika története. Következő cikkünkben elmeséljük, miként érkezett meg Amerikából a 15. században, (többek között) a bab, a tök és a kakaó társaságában.
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
