Vastag József munkássága

Röszke kulturális öröksége…. Röszke és a paprikás hagyományok…Ezek a fogalmak egyáltalán nem járhatóak körül úgy, hogy Vastag József nevét meg ne említenénk. A könyvtáros, történész, tanító-hagyományőrző a falu kulturális életéhez elválaszthatatlanul hozzátartozott, hozzátartozik.

Molnár Anita így ír róla és az általa alapított Hasító Együttesről: „1960-ban alakult meg a röszkei hagyományőrző csoport, a Hasító Együttes. Huszonöt éves működése alatt százötven fellépés, utazások, pávaköri elismerés és egy dublini díj részese volt az együttes. Vezetője Vastag József (1929-2014), röszkei pedagógus, melegszívű mesélő, paprikatermelő, Rózsa Sándor és a röszkei hagyományok gyűjtője.

A Hasító Együttes egyik fő műsorszáma a Hasító című színjáték, amiben a röszkeiek eljátszották, eltáncolták a paprika-kikészítő munkát. A kelléktár, a mozdulatok és a dalok rendelkezésre álltak, a koreográfiát szegedi táncoktatók készítették.”

A csutri

„A Hasító Együttes a falu egy másik hagyományát, a csutrit is színpadra vitte. A csutri a Dél-Alföldön egész éjszaka tartó szórakozás, gyakran a szegények lakodalma volt. Akiknek nem tellett lakodalomra, csutriba eljárva törvényesítették a kapcsolatukat: Se pap, se kántor, de mögvót a lakodalom.

Az egyház nem nézte jó szemmel, de a rendőrök, zsandárok is üldözték a csutrizókat, mert szerelemféltésből gyakran előkerültek a bicskák és nemegyszer tragikusan végződtek az éjszakák. A Hasító Együttes Csutri című előadásában a gazda azzal csapja be a zsandárokat, hogy névnapot ülnek. A zsandárok, miután esznek-isznak, távoznak. A rejtekükből előjövő fiatalok fergeteges tánccal, reggelig folytatják a szórakozást.”

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post A szögedi paprika. A Hasító és a Csutri appeared first on PaprikaMolnár.

A szerb megszállás, Vastag József kutatásai nyomán

Az I. világháború 1918. november 11-i lezárulása – bár elhozta a harci tevékenységek beszüntetését – sok tekintetben a megszokott hatalmi dinamika fájdalmas átrendeződését indította el. Nem volt az másként Röszkén sem. November 22-án a Horgoson állomásozó szerb zászlóalj megszállta a falut és Alsóközpontot. Vastag József leírja, hogy a röszkeiek ezután gyakran csak a Holt-Tisza mentén, kúszva tudtak eljutni Szegedre, hogy elkerüljék az ellenőrzőpontokat.

A zavaros időszakot még bizonytalanabbá tette, hogy 1919 januárjától egyre többször jelentek meg a faluban kommunista agitátorok. Rózsa Vince tanyai kapitány leváltásában is benne volt a kezük, gondoskodtak róla, hogy a hozzájuk lojális Guczi József kerüljön a helyére.

1919. februárjában a falu – és a környék – francia megszállás alá került. Ugyanebben az évben (és ugyanebben az igazgatási rendszerben) történt a híres paprikalázadás, mely jelzi, hogy a térség paprikásai nem egykönnyen fogadták el a megélhetésüket fenyegető új szabályokat.

Rekvirálás, arab lovak és cirillbetűs ABC

A szerb megszállás időszakából a röszkeiek sajátos emléke, hogy az iskolában, Krizsanits Etelka kisasszony közreműködésével, szerbül tanulták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet. Még az ezredforduló körül is éltek olyanok a faluban, akik fel tudták idézni a cirillbetűket.

A szerb megszállás a rekvirálások fogalmával is összekapcsolódott. A katonák házról házra jártak, és rézüstöket, -mozsarakat zsákmányoltak, helyenként még a kilincseket is leszerelték. Számba vették a harangokat és a súlyukról pontos feljegyzéseket vezettek, hogy szükség esetén hadianyagként használhassák fel őket.

Pajcsin borbély és fosztogatócsapata már haszonállatokat, értéktárgyakat és élelmet is „rekvirált”. A helyi szerbek közül többen csatlakoztak hozzájuk, a Marinkov és az Osznovics család azonban nem társult velük. Vastag József tanulmánya kitér rá, hogy a nagyobb kegyetlenségeket a francia – és a velük együtt érkezett arab – katonák jelenléte miatt sikerült elkerülni. Utóbbiak jó kapcsolatot alakítottak ki a falubeliekkel, alkalmanként még élelemmel is segítették őket. Mikor távoztak, apró termetű lovaik közül többet elajándékoztak.

A szerbek elvonulására 1921. augusztus 20-án került sor, utánuk a nemzeti hadsereg katonái érkeztek.

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.

A kiemelt kép forrása: szoreg.hu

Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu

The post Többet Röszkéről V. Szerb megszállás az I. világháború után appeared first on PaprikaMolnár.

Ráday Mihály gazdag élettörténete

Ráday 1942. június 11-én született Budapesten. Életrajzának adatai közül a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, illetve az ELTE művészettörténész-szakján szerzett diplomáit szokták kiemelni. E két irány párhuzamos követése valóban egész életét végigkísérte: Operatőrként és rendezőként jegyzett filmjei, illetve műemlékvédelmi tevékenysége egyaránt jelentős és maradandó értékű.

A Magyar Televízióban az 1960-as években kezdett dolgozni. Egyik legnagyobb hatású, 30 éven át sugárzott alkotása az Unokáink sem fogják látni… című tévéműsor volt. A műemlék- és városvédelmi műsor valószínűleg generációk figyelmét irányította az épített örökség iránti közös felelősségünkre. A műsor kezdeti éveiben országszerte városvédő egyesületek alakultak.

Sokaknak kedves emlékei lehetnek a Keménykalap és krumpliorr, a Bánk bán vagy a Tudós nők című műsorok is, melyek létrehozásában Ráday Mihály szintén aktívan közreműködött.

Élete során Balázs Béla-díjjal, Kossuth-díjjal és Táncsics Mihály-díjjal is kitüntették.

Röszkei kapcsolódási pontok

Az alkotás nem Ráday legismertebb filmjeinek sorát gyarapítja, de pályája kezdetén, 1973-ban, a Dél-Alföldre is eljutott.

Paprikások című, rendezőként jegyzett filmjét Vastag József narrálta, az alkotásban a Hasító színjáték is megjelent. A háború előtti paprikakikészítők, hasítók világát megelevenítő film a dublini nemzetközi folklórfilmek fesztiválján Aranyhárfa-díjat kapott. A termesztés jeleneteit a Kossuth Termelőszövetkezet paprikaföldjein, a kikészítés jeleneteit egy röszkei udvarban vették föl. A szereplők, a Hasító Együttes tagjai nemrég még velünk voltak.

Sokat idézett mondatai jól reprezentálják értékőrző, az értékekért küzdeni akaró szemléletét, melyet a szegedi paprikás örökség kutatása és közzététele során mi is magunkának érzünk: „Hiszek abban, hogy a rossz döntéseknek legalább töredékét sikerül módosítani, és lehet nevelni a fiatalokat arra, hogy a jövőben is érdemes küzdeni közös kincsünkért, az épített és természeti örökségért.”

Két évvel ezelőtt személyesen is találkoztunk. A 2019-es Múzeumok Majálisán Ráday Mihálynak Molnár Anitával közös fotója is készült.

Ráday Mihály és Molnár Anita találkozása, a 2019-es Múzeumok Majálisán

Emlékét szívünkben őrizzük!

Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!

Szerkesztés alatt álló kötetünk, Molnár Anita munkája, A szögedi paprika címet viseli, és a fentiekhez hasonló történetek, információk tárháza kíván lenni. Megjelenése júliusban várható! Fejezetei a PaprikaMolnár Fűszerpaprika Malom és Múzeum tevékenységét közvetítik: Információkat nyújtanak Szeged és a környék helytörténetéről, néprajzi örökségéről, a bennfentes szemszögéből mesélnek a termesztés és feldolgozás módszereiről, változásairól. A Múzeum anyagainak bővítéséhez továbbra is kérjük Olvasóink segítségét. A fűszerpaprikához kötődő régi fényképeket, iratokat vagy történeteket mindig szívesen fogadjuk!

Ízelítő a PaprikaMolnár webáruházunk kínálatából:

[products category=”osszes-termek” limit=”3″ orderby=”rand”] 

The post Elhunyt Ráday Mihály, városvédő-operatőr, a Paprikások című film rendezője appeared first on PaprikaMolnár.

Az elmúlt hetekben többször került már terítékre Vastag Józseftől származó visszaemlékezés. Olvasóinkat ez alkalommal is arra buzdítjuk, hogy – amennyiben szívesen tennének közzé Vastag Tanár Urat érintő emlékeket – anyagaikkal forduljanak hozzánk. A dokumentumok, fényképek megosztása a lentiekhez hasonló közös értéket, megőrzésre méltó tudást eredményez.

Az alábbi szöveg 1989-ben Röszkén kelt, és az áztatás leírása után az őrlés menetét, lehetőségeit mutatja be:

A kimosott magot szárítóban, rácsokra terítve kiszárították.

A kiszáradt „bűr” és a mag 3:5 arányban került a zúzóládába. A zúzás szintén férfimunka volt. Nyélre erősített, keményfából készült fatuskókkal törték puhára a bőrt, majd ismét zsákokba rakták.

1948-ig, az infláció éveiben a röszkei embereknek fizetőeszközük volt a paprika. A nép emlékezésében úgy él mint cserevilág.

A múlt század végén már készítettek járgányokat, amely nem volt más mint lóval vontatott rudazat, közlőműre erősítve. Egy 80 cm-es átmérőjű tányérkerék erőkarját ló vontatta. A tányérkerék kúpkeréken keresztül egy tengely segítségével transzmissziót tartott forgásban, ily módon értékes forgási energiát nyertek. Ettől szíjáttétel segítségével garatyos küves malmot üzemeltettek. Ez már naponta 100-150 kg őrlemény elkészítését tette lehetővé. /Míg a külűvel csak 20-30 kg őrleményt lehetett készíteni./ A járgányon dolgozó fejét lekötötték, a kutyákat pedig arra idomították, hogy hajtsák a lovakat.

Egy ilyen malmot mindmáig üzemképes állapotban találhatunk. Legutóbb 1973-ban őröltek rajta kiváló minőségű paprikát. A malmot megvásárolta a Móra Ferenc Múzeum az Ópusztaszeri Tájház részére. Ez a daráló malom nemcsak őrölt, hanem búzát és kukoricát is feldolgozott. Ezen kívül rizs és köles hántolására is alkalmas volt. Ezzel a malommal már bérőrlést is folytattak. Minden tízedik liter paprikát vámként kapta a tulajdonos. Más esetben csak „porlásért” őrölt. A legutóbbi tulajdonos a múlt évben elhalálozott Barna Ferenc volt. Tőle kérdezték meg a Röszkei Paprikahasító Együttes tagjai, hogy mennyi volt a „porlás”. Több volt-e vagy kevesebb? Azt felelte, hogy „a porlás annyi volt, amennyit münk akartunk”. /Tehát több volt, mint a vám./

A visszaemlékezés itt befejeződik, a továbbiakban a kedves olvasók személyes tapasztalatait, régi fényképeit, dokumentumait várjuk!

The post Visszaemlékezés Vastag József tollából. Az őrlés lehetőségei appeared first on PaprikaMolnár.

Ezen a héten folytatjuk korábban megkezdett, népszerű témánkat: A röszkei paprikás társadalom kiváló ismerőjének, Vastag Jószefnek ránk maradt anyagit tesszük közzé. Az előző bejegyzésekben már terítékre kerültek a termesztés archaikus módszerei és a termesztők családszervezete is. Ez alkalommal a szárítás és az áztatás leírásával kezdjük, és egy Önökhöz szóló kéréssel, közös munkára való felhívással, fejezzük be.

A szárító hasonló helyiség volt, mint a hasító. Középen lemezből készült dobkályhákkal /dübögőkkel/ fűtöttek. A 40-50 °C-os hőségben aránylag gyorsan száradt a bőr. Nagy szakértelemmel engedték le a gőzt, ha a gőz „lefogta”, akkor barna és keserű lett a bőr. Erre azt mondták, „lekozmált” a szárító.

Míg a „bűr” száradt a szárítóban, addig a magot mosták és taposták. A magtaposás egész télen át folyt, főleg a legények, fiatal emberek feladata volt. Az artézi kutak mellett 4-5 méteres átmérőjű medencékben 4-5 férfi is dolgozott. Lazára töltött zsákokat helyeztek el a medencében /kb. 12-15 darabot/, és általában 2-2 zsákon dolgoztak. Ezeket 15-20 cm magasan vízzel elárasztották, s ilyenkor mezítláb, a csikorgó hidegben 15-20 percig taposták az „első lét”. A víz olyan erős volt, hogy még annak a szeme is könnyezett, aki föléje hajolt a medencének. A „lét” az út menti árokba engedték, és ilyenkor a falu főutcájának mindkét oldalán piros víz folydogált.

A második, harmadik vízcsere után kinyitották a zsákokat, és megkóstolták a magot. Ha erősnek találták, újabb „lét” engedtek rá, ezt nevezték tisztázásnak. A negyedik lé után általában elvesztette erejét a mag. Ekkor újabb legénycsapat érkezett teli zsákokkal. Volt, aki laposüvegben hozott hazulról egy kis „melegítőt” /törkölypálinkát/. Nem csoda hát, ha a munkát egy kis fütyülés és dalolás kísérte.

Vastag József leírása itt fejeződik be, a továbbiakban pedig kedves olvasóink segítségét kérnénk! Bizonyára sokan ismerték Vastag Tanár Urat személyesen, és talán közös fényképeik, összegyűjtött leírásaik vagy újságcikkeik is maradtak. Arra kérünk mindenkit, hogy – amennyiben szívesen tenné közösségivé személyes emlékeit – küldjön digitális másolatot a megmaradt anyagokról. Akkor következő bejegyzésünkben már a csapatban gyűjtött, közkinccsé lett anyagunkat mutathatjuk be.

The post Gyűjtsünk együtt! Felhívás Vastag József hagyatékának közös feldolgozására appeared first on PaprikaMolnár.

Halljuk tehát az eseményeket a Tanár Úr saját szavaival:

További helyi gyűjtés során délszláv anyagra bukkantunk. „Csutri” volt a neve a szegények lakodalmának. Nevét a csutorás üvegről kapta. A 100 éves Kiri Istvánné szerint „a rácoktól vették át az itt élő magyarok a csutrizást. Sokfelé batyubálként, másutt padkaporbálként ismerik, de ez több ezeknél. Ide a régi szokás szerint azok jártak, akik lakodalmat nem állhattak, mert szegények voltak. A csutri vályúját aki kétszer átlépte, a farsangot mögjárta, a tuskóhúzást mögúszta, vadházas lött”. A lányszöktetés /uszkucsiltatás/ is rác eredetű. A rác dallamvilágból mindössze egy kólótöredék maradt meg, amelyet a „petrópénz” szedése közben játszottak. Olyan volt ez, mint a mars a bálak végén. A hasító és a csutri már egy egész estét betöltő program volt.

Az együttes fiataljaiból a Szeged Táncegyüttes segítségével /Nagy Albert, Tanács István/ önálló tánccsoport alakult, akik megdobogtatták a szegedi színház színpadát is. A 70-es évek közepétől a már összeforrt, érett együttes minden színpadon és szabadtéren jól föltalálta magát. 1976-ban a Budapesti Művészetek Hete keretében mutatták be A paprikások című, 40 perces, színes filmet. E film részt vett Dublinban a folklór fesztiválon, ahonnan az aranyhárfa-díjat hozta el. Nem kis része volt ebben Lengyelfi Miklósnak és a kiváló rendezőnek,Szemes Mariannak.

Műsorunk állandó megrendelői, az idegenforgalmi szervek, néha két fellépést is biztosítottak hetente. Bevételeinkből fedeztük utazásainkat, vásároltunk ruhát, felszerelést /húrpénzt/. Támogatást a helyi termelőszövetkezettől, a szegedi ÁFÉSZ-től kaptunk. 1978-ban Zalaegerszegen a néprajzi nyári egyetem vendéglátását élveztük. A skanzen vízimalma előtti rögtönzött színpadon értük el a legnagyobb sikerünket. A jelenlévő külföldi szakembereket is táncba vittük. Citerásaink, harsonahangú asszonyaink és táncosaink e rendezvényen méltán képviselték a Dél-Alföldet.

The post Vastag József hagyatéka III. Csutrik és fellépések appeared first on PaprikaMolnár.

Röszkén a paprika feldolgozása kapcsán több szakaszt figyelhetünk meg, amelyek szorosan összefüggnek a múlt század gazdasági forradalmaival. A feldolgozás mindamellett egészen a legutóbbi évtizedekig megőrizte háziipari jellegét, amely különleges szakmai képesítés nélkül csak a hagyományokra és az egymásra következő nemzedékek tapasztalataira támaszkodott.

A szüret után 2-3 héttel a paprikát csumájától /más vidékeken csutájától/ csipödéssel szabadították meg.

Ha erős paprikát készítettek, a hüvelyeket kemencében szárították, majd külűkben /törő/ összezúzták. A külűzés volt a munka legnehezebb része. A külűket az eresz vagy fészer alatt állították fel. Hatalmas diófa tuskókból vödörnyi mélységű mozsarakat készítettek, amelyek alját kovács fenekelte ki recézett vasból. Ezt a földbe ásták, jól körüldöngölték, majd ráépítették a „lovakat”, amelyeknek hosszú gerendákon, forgócsapokon, lábbal rúgható 10-12 kg-os törőfejük volt. Néha 2-3 ilyen szerkezetet is beépítettek.

Néhány hét alatt előkerültek a padlások zugaiból a zúzók, kecskelábas fateknők, rosták, kosarak, külűk. Így máris megidéztük a 20-as, 30-as évek hasítóját a maga valóságában, munkával, dallal, tánccal, örömökkel, bánatokkal. Nem volt más hátra, mint a színpad törvényeinek érvényt szerezni, és 30-35 percbe sűríteni egy hasító teljes munkanapját hajnali öttől este kilencig. Gitárosaink Daka Imre, Szekeres Miklós, Magda Imre vezetésével húzták a talpalávalót.

A paprika feldolgozása természetesen nem meríti ki a Vastag József-iratok minden témáját. Jövő héten az anyag új részleteivel jelentkezem.

The post A röszkei paprika feldolgozása. Vastag József hagyatéka II. appeared first on PaprikaMolnár.

A szögedi nagytáj paprikásai között Alsóváros és Szentmihálytelek mellett Röszke is hozzájárult a piros arany világhírnevéhez.

A századelőn még dohánytermesztő családi kalákák aránylag gyorsan átálltak a jobb jövedelmet ígérő fűszerpaprika szántóföldi termesztésére. A dohányszárító pajták szinte minden átalakítás nélkül alkalmasak voltak a füzéres paprika szárítására és tárolására.

A több haszon reményében az erős paprika kikészítése a helyi kofák /kupecek/ hasítói, szinte egész éven át, de főleg ősszel és télen, fiatalok 16-20 fős csoportjait foglalkoztató műhelyekké váltak. Itt a kemény, és a szó szoros értelmében is erős, munka mellett szerelmek szövődtek, vidám és szomorú esetek történetek, nemritkán szerelemféltés okozta verekedések is előfordultak. A kikészítők fukarsága és kapzsisága, sokszor fizetésképtelensége volt a konfliktusok eredője.

A hasítók népe a kemény munka mellett dalolt és táncolt. Dalaik munkadalok, sokszor maguk által írt szöveggel. Ismert pásztordalra formálták a következőt is.

„Nincsen annál betyárosabb élet,

Ha egy legény hasítólányt szeret,

Hasítólány eltart a csókjával,

Én meg a lányt piros paprikával.”

A paprika kikészítés régi formáját újabb váltotta fel, de a hasítók népe az új körülmények között sem szakított hagyományvilágával, szokásanyagával.

Így kerülhetett sor 1959-60-ban a, még a termelés gerinchadát jelentő, volt hasítólányok és legények – no meg Tóth Gardi Imre bácsi volt hasítógazda és testvérei – összehívására.

A hír hallatán hetente kétszer is összejöttek a tanácsházán a hívó szóra. Márkiné Makra Ilona tanácselnök, aki maga is hasítólány volt, példamutatóan kötötte fel a kor pettyes fejkendőjét.

Amint azt a fentiek is bizonyítják, a sorok írójának érdeklődése a paprikatermesztés kezdeteitől a paprikások társadalmán át egészen a kapcsolódó folklórkincsig terjedt. A következő bejegyzésben egy újabb darabját mutatom majd be Vastag József hagyatékának.

The post A röszkei paprikások. Vastag József hagyatékából appeared first on PaprikaMolnár.