Az elmúlt hetekben többször került már terítékre Vastag Józseftől származó visszaemlékezés. Olvasóinkat ez alkalommal is arra buzdítjuk, hogy – amennyiben szívesen tennének közzé Vastag Tanár Urat érintő emlékeket – anyagaikkal forduljanak hozzánk. A dokumentumok, fényképek megosztása a lentiekhez hasonló közös értéket, megőrzésre méltó tudást eredményez.
Az alábbi szöveg 1989-ben Röszkén kelt, és az áztatás leírása után az őrlés menetét, lehetőségeit mutatja be:
A kimosott magot szárítóban, rácsokra terítve kiszárították.
A kiszáradt „bűr” és a mag 3:5 arányban került a zúzóládába. A zúzás szintén férfimunka volt. Nyélre erősített, keményfából készült fatuskókkal törték puhára a bőrt, majd ismét zsákokba rakták.
1948-ig, az infláció éveiben a röszkei embereknek fizetőeszközük volt a paprika. A nép emlékezésében úgy él mint cserevilág.
A múlt század végén már készítettek járgányokat, amely nem volt más mint lóval vontatott rudazat, közlőműre erősítve. Egy 80 cm-es átmérőjű tányérkerék erőkarját ló vontatta. A tányérkerék kúpkeréken keresztül egy tengely segítségével transzmissziót tartott forgásban, ily módon értékes forgási energiát nyertek. Ettől szíjáttétel segítségével garatyos küves malmot üzemeltettek. Ez már naponta 100-150 kg őrlemény elkészítését tette lehetővé. /Míg a külűvel csak 20-30 kg őrleményt lehetett készíteni./ A járgányon dolgozó fejét lekötötték, a kutyákat pedig arra idomították, hogy hajtsák a lovakat.
Egy ilyen malmot mindmáig üzemképes állapotban találhatunk. Legutóbb 1973-ban őröltek rajta kiváló minőségű paprikát. A malmot megvásárolta a Móra Ferenc Múzeum az Ópusztaszeri Tájház részére. Ez a daráló malom nemcsak őrölt, hanem búzát és kukoricát is feldolgozott. Ezen kívül rizs és köles hántolására is alkalmas volt. Ezzel a malommal már bérőrlést is folytattak. Minden tízedik liter paprikát vámként kapta a tulajdonos. Más esetben csak „porlásért” őrölt. A legutóbbi tulajdonos a múlt évben elhalálozott Barna Ferenc volt. Tőle kérdezték meg a Röszkei Paprikahasító Együttes tagjai, hogy mennyi volt a „porlás”. Több volt-e vagy kevesebb? Azt felelte, hogy „a porlás annyi volt, amennyit münk akartunk”. /Tehát több volt, mint a vám./
A visszaemlékezés itt befejeződik, a továbbiakban a kedves olvasók személyes tapasztalatait, régi fényképeit, dokumentumait várjuk!
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
