A „paprikaszagú” riportok epilógusa: Móricz és Szeged

A „Paprikaszagú levegőben” című minikiadvány, melyet az utóbbi hónapokban fejezetenként bemutattunk, a végéhez közeledik. Zárásul a szerkesztők összefoglalják Móricz Zsigmond és Szeged kapcsolatát, az író szoros kötődését a “paprikaszagú” dél-alföldi városhoz. Az átfogó tanulmányból a továbbiakban néhány részletet közlünk: Szerette Szegedet: sokat járt itt, s tanúság rá e kis kötet: sokat írt róla. „Debrecenben otthon…

A szegedi kufa. Ágnes néném esete

A Paprikaszagú levegőben következő fejezete újabb szegedi életkép a kofák világából. Móricz Zsigmond ismét megértéssel és humorral festi le Ágnes néni, az öreg kufa esetét a rendőrkapitánnyal, ízes szögedi nyelven: Ágnes néném becsületes és tisztes iparában szegediesen kufa, amit másutt, ahol nem tudnak olyan jól magyarul, mint Szegeden, közönségesen kofának mondanak, s értelme szerint kiskereskedő,…

„Elképzelhetetlenül szép” és vadul csípős. Paprikaszagú levegőben VI.

Móricz Zsigmond a Paprikaszagú levegőben következő fejezetében a paprikatermesztők világával és a hasítás mozzanataival ismerkedik. Leírja a szép, piros termések feldolgozásának izgalmas és fájdalmas folyamatát, beszámol a paprikások mindennapi életéről: Szentmihálytelek és Röszke eddig betyárszagú nevek voltak. Szeged határában vannak, de egész községek. A Rózsa Sándor-legenda szálai vannak itt hozzáfonódva minden öreg házhoz. Itt tanyázott „a…

Pusztítás és újjáépítés. 140 éve történt a szegedi nagy árvíz

„Gergő napján gyütt be… Jaj bizony csúnya veszély vót…Nem is gyütt vóna be, de a nagy szél gyütt rá…De mán egy csónikot időnek előtte hoztam, hogy menekülhessek. Osztán gyütt a víz! Gurult, mint a por! Magosan! Bőgött!… No, mondtam is, annyi pénze az Istennek sincs, hogy Szeged városának a kárját kifizesse…” A Móricz Zsigmond szegedi…

Paprikaszagú levegőben. A szegedi Szent Márk tér

A tavalyi évben Móricz Zsigmond Paprikaszagú levegőben című művéből a szegedi dudásról szóló fejezetet közöltük utoljára. Míg ott Móricz az ősi hangokat eleveníti fel, addig a Mai napokban a jelenkori (vagyis az 1930-as) Szegedről kapott benyomásait összegzi. Utóbbiak között kiemelt helyet foglal el az úgynevezett szegedi Szent Márk tér. Érdekesség, hogy Móricz ez alkalommal a Légy…

Paprikaszagú folytatás: A szegedi dudás

Az elmúlt hetekben – Móricz Zsigmond szemszögéből – megismerkedhettünk az iparos réteget sújtó nyomorúsággal a szegedi papucs példáján keresztül. Továbbá egy jóval derűsebb hangulatú leírással is találkoztunk, a humoros és életrevaló szögedi emberről. Ez alkalommal lássuk, hogyan hatott Móriczra a szegedi dudás felkeresése.    Kint csúnya, száraz, hideg tél volt. A széles szegedi körúton éppenúgy szaladt a…

Paprika is in the air II. The real szegedi man

After the previous post I’m continuing with translating another literary text written by early-20th century writer and columnist, Zsigmond Móricz. The original and full stories In Hungarian appeared in his prose collection called Paprika is in the air. From the writings we get to know Szeged the city and its people in the 1910s through the insights…

Paprikaszagú levegőben II. A szögedi embör

Előző alkalommal a szegedi papucs kopogása vezette be Móricz Zsigmond leírásait a Tisza-parti városról. Ezen a héten a Paprikaszagú levegőben második fejezetét közöljük, amely A szögedi embör címet viseli:   Ha egy nappal tovább ások abban az emléktömegben, amely rám zúdult Szegeden, lassan kihámozom magamat az élet közönséges nyomorúságának erős átérzése alól, s lassan derülten és…

Móricz Zsigmond: Paprikaszagú levegőben. A szegedi papucs

Egy alkalommal már előfordult, hogy a fűszerpaprika irodalmi vonatkozásait boncolgattuk. A továbbiakban szívesen kiterjesztenénk ezt a tevékenységet. Móricz Zsigmond Paprikaszagú levegőben. Írások Szegedről c. műve az író szegedi benyomásait összegzi, természetesen gazdagon fűszerezve. A terv szerint Móricz írását fejezetenként, időnként más témákkal megszakítva, tárjuk a kedves olvasó elé. Az első szakasz a Szegedi papucs címet…

Alsóváros, Jámborváros, Paprikaváros

Alsóváros (régebben: Alszeged) mindig is Szeged azon városrésze volt, melyet magyar nemzetiségű lakosságáról, lakóinak szigorú, katolikus vallásáról és mezőgazdasági tevékenységéről ismertünk. A településrész jól elkülönült a Belvárostól (Palánktól), melynek heterogén népessége inkább üzleti és közigazgatási ügyekkel, szellemi tevékenységgel foglalkozott. A vízimalmairól ismert Felsőváros népe a Tiszán bonyolított közlekedési és szállítási feladatokat, illetve ipari tevékenységet folytatott, a szegényebb…