Februárra választott tárgyunkat, a Paprikamolnár Folqát folklorizmus – azaz a népi kultúra egyes motívumainak napjainkba való tudatos továbbítása – teremtette meg. Ezúttal a hónap műtárgya egy kalocsai terítő lesz, egy olyan tárgy, ami eredeti formájában képviseli a népművészetet.
Paraszti munkafolyamat, polgári igények. Ez a népművészet?
De vajon évszázados történetre visszatekintő, autentikus népi motívumról beszélhetünk? A kalocsai hímzés első felbukkanása egyáltalán nem az ősidőkbe, csupán a 19. század második felébe nyúlik vissza.
Ekkor – úgy 150 évvel ezelőtt – még kizárólag fehér volt. Később kibővült a feketével, majd a kék-fekete és a kék-piros kombinációk váltak népszerűvé. A 20. századra pedig már a zöld, a rózsaszín és a sárga is a kalocsai hímzéseket „színesítették”. A kalocsai hímzés fejlődése szorosan összefügg az első kalocsai nyomda 1860-as megalakulásával. Innentől kezdve a lányok és asszonyok nagy mennyiségű kész mintához juthattak, az is hímezhetett, aki nem volt kifejezetten ügyes rajzoló. 1860 előtt még az úgynevezett kalocsai „ütőfával” nyomták elő a motívumokat a vászonra.
A hímzések előállítói, a kalocsai szállások asszonyai, gyakran bérmunkában varrtak. A hímes ruhaneműt pedig előszeretettel vásárolták meg tőlük polgári vagy éppen úri családok.
Az általunk választott kalocsai terítő, és természetesen az ornamentika többi hordozója, többféle öltéstechnikával készült: A virágokon kitöltő, lapos öltésekkel dolgoztak, míg például a paprikák szárát száröltésekkel alakították ki. A motívumok között számos virág jelenik meg, például ibolya, tulipán, szegfű, csillagvirág, margaréta, továbbá különböző bogyók és a híres kalocsai piros paprika
Paprikával hímzett kalocsai terítő. Töretlen népszerűség egykor és ma
A „kiválasztott” kalocsai terítő alapvetően a régi világban is díszítő funkcióval bírt. Ahogy azonban képünkön is látszik, egy vizeskanna száját is óvhatja a szennyeződésektől. Hiszen a víz alapvető szükséglet: A paprikapalántáknak, a növekvő növényeknek, de még a gazdának is. Az éltető víz tisztelete tehát különösen érvényesült, ha díszített terítővel letakarva szállították.
A kalocsai ornamentika, ellentétben népművészetünk más kincseivel, nemhogy nem lett elfeledve, egyre népszerűbbé válik. Érdekes megfigyelni, milyen gyakran jelenik meg különböző tárgyakon, melyek nagy része már egyáltalán nem kötődik az egykori paprikatermelők világához.
Kalocsai minta….mindenhol!
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
