Szeptember 8-a, Kisboldogasszony napja a régi szegedi paprikatermesztők számára nem csupán egyházi ünnep volt, hanem fontos gazdasági határnap is. Hagyományosan ekkor kezdték meg a beérett fűszerpaprika szedését. A munkák időzítését tehát nem pusztán az időjárás és a növény állapota határozta meg, hanem a jeles napok koordinálta, évszázadok során kialakult szokásoknak is nagy jelentőségük volt.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Alsóváros, Mária ünnepe és a paprikaföldek
A hagyomány különösen szorosan kapcsolódott Szeged-Alsóvároshoz, a szegedi paprikakultúra egyik központjához. Az alsóvárosi földműves családok a házuk körüli kertekben nevelték a palántákat, tavasszal kiültették őket a határba, nyáron pedig gondos kézi munkával művelték a földeket.
A régi szegedieket a mély, katolikus hit jellemezte, ezért számukra a jeles napoknak – különösen a Mária-ünnepeknek – kiemelt jelentőségük volt. Kisboldogasszony napja Szűz Mária születésének ünnepe, amelyhez a népi kultúrában számos időjárási, természeti és gazdasági megfigyelés kapcsolódott.
A fecskék ilyenkor már hosszú sorokban gyülekeztek őszi vándorútjuk előtt, ezért a napot Fecskehajtó Kisasszony napjaként is emlegették, az időjárásból pedig a következő hetekre próbáltak következtetni: Ha szeptember 8-án esett, a hagyomány szerint csapadékos őszre lehetett számítani.
A vallásos néphit szerint Kisboldogasszony hajnalán a felkelő napban az arra érdemesek akár Szűz Máriát is megpillanthatták, amint rózsákat szór a földre – Bálint Sándor, alsóvárosi, paprikatermesztő családból származó néprajzkutató, szerint Tápén még a 20. században is élő hagyomány volt a napkelte közös megvárása.
Kisboldogasszony napja után pirosba öltözött a város
Nem véletlen tehát, hogy a paprikaszedés kezdetének is helye lett a szakralitás és a gyakorlati szempontok alakította paraszti munkarendben. Bálint Sándor írásaiban különösen érzékletesen tárta fel a szegedi vallásos népélet és a mindennapi munka összefonódását.
A szeptember 8-án kezdődő szedésnek természetesen jóval prózaibb oka is volt. Kisboldogasszony napja után a paprika jelentős része már teljesen bepirosodott. A hagyomány szerint az első szedés termése számított a legértékesebbnek, ezt a mai tapasztalatok is maximálisan alátámasztják.
„A piros paprikahüvelyeket, azonkívül a kesely, azaz félig érett hüvelyeket is, amelyek már leszakítva is megpirosodnak, a szedők kézzel letörik a tőről. A paprikautakat garabollyal a kezükben veszik sorra, és ha leszedik, a paprikát lazán zsákba öntik. Hazaviszik, kiborítják, és az ereszet alatt vagy az udvaron terítik szét.” – olvasható Bálint Sándor A szegedi paprika című monográfiájában.
Kisboldogasszony napja tehát a szegedi ősz kezdetének látványos határpontja is. A házak és az utcák hamarosan megteltek a piros füzérekkel. Ahogy a korabeli Szegedet megörökítő leírásokból is tudjuk, a paprika nem egyszerűen mezőgazdasági termény volt, hanem a városkép szerves részévé vált.
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
