Az első világháború – vagy ahogy akkoriban nevezték, a Nagy Háború – éppen száz évvel ezelőtt ért véget. Az Európa, majd később az egész világ életét felforgató globális háború 1914. július 28-án vette kezdetét, mikor Ferenc Ferdinánd szarajevói meggyilkolásával robbant a „balkáni lőporos hordó”. Az összesen több, mint 15 millió életet követelő, véres időszak végeként pedig általában az 1918. november 11-i compiègne-i fegyverszünet szokták hivatkozni.
A kerek évforduló alkalmából képzeljük el, hogyan élhették meg az eseményeket a hátországban. A civil lakosságnak, akárcsak az ország többi részén, Szeged környékén is meg kellett birkóznia az igavonó állatok hiányával, az egyre erősödő inflációval, és ami a legfontosabb: Nélkülöznie kellett a besorozott férjeket, fiúkat, apákat, testvéreket.
Bár 1914-ben, a Nagy Háború kezdetén a közhangulat még lelkes és bizakodó volt, a négy évvel későbbi sajtó már egészen más benyomásokat közvetít. A november 2-i Délmagyarország például már a „Letettük a fegyvert!” szalagcímet harsogja.
„…Szegeden százak és ezrek irtóznak arra a gondolatra, hogy ismét itt a tél. Hogy nincs cipő, ruha, szén, fa. Hogy külön ajándék lenne,… ha a város drága pénzén szenet, fát, élelmet, ruhát osztatna ki a lakosság között.” – Írja szintén a Délmagyarország november 3-án, az idézetből pedig világosan látszik, hogy a háború után a gazdasági helyzet rendkívül bizonytalan volt.
Az élelmiszerhiány, az egyre feljebb kúszó árak és a hiányzó munkaerő természetesen a Szeged arculatához rendkívül szorosan kötődő paprikatermelést is visszavetette. Jóval nehezebben haladt a földmunka, a termelés visszaesett, a kereskedőknek pedig az értékesítés során akadtak problémái. „…a fogyasztó arra haragszik, akitől az árut utolsó kézből kapja. Azt nem kutatja a fogyasztó, hogy a kereskedő is drágán vette a portékát, mezőgazdától vagy árdrágítótól. Legelsősorban azokra kell tekintettel lenni, akik a háború nyomorát legjobban érezték, a hivatalnokokra és a katonákra.” – hangzott el Szegeden szintén 1918 novemberében, a helyi kereskedők részvételével tartott fórumon. A megjelentek megpróbáltak megoldást találni a problémákra, valamint támogatni a hazatérők megélhetését.
Érdekesség, hogy az ülésen a szegedi paprika éppen pozitív példaként szerepelt. A fűszer kilójának ára tartósan 35 korona – olvashatjuk a cikkben – ez pedig 500%-os árcsökkentést jelentett. Mindez annak ismeretében talán jobban érthető, hogy a paprika árát hatóságilag rögzítették 1917-ben. A rendelet egyaránt bosszantott termelőt és értékesítőt, hiszen így a szabad kereskedelem tulajdonképpen lehetetlenné vált.
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
