Új sorozatunkban a sajtóarchívumot (a Szegedi Napló és a Délmagyarország régi példányait) szemlézzük. A megsárgult oldalak hiteles, figyelemreméltó és gyakran szórakoztató képet festenek a város múltjáról és lakóiról. A legutóbbi, 1913-as cikkben a paprikatermesztés rendszerszintű gondjairól és az olcsó spanyol termék versenyéről írtunk. A történetet 1954-ben folytatjuk, jóval könnyedebb és személyesebb tónusban: A Délmagyarország riportere Paprikaország földjéről jelentkezik.
A Paprikaország, azaz Mihálytelek – ősszel
A tudósítás 1954. október 3-án került be az újságba, éppen a paprikatermesztés szempontjából leglátványosabb időszakban:
„Mihálytelek valóságos mesebeli falu Szeged határában. A magasan fekvő röszkei országút két oldalán — lent a laposban — csinos kicsi házak ereszei alatt mindenütt haragospiros, súlyos paprikafüzérek.
A pihenni térő jó öreg Nap éppen most bocsátja utolsó arany sugarait >>paprikaországra<<. Igazán lélekzsongító látvány az egész. A sok piros paprikacsokor fürdik az aranyszínben. Az út közepén balkéz felől betonmedencés ártézi kút. Egy kép villan: A nagy magyar író, Móricz Zsigmond tizennyolc esztendővel ezelőtt, mikor riportot írt e falu >>paprikaszagú levegőjéről<<, sokáig elnézte ezt a kutat.”
Egy „paprikás” ház belülről
Paprikaország élénk színeinél már csak a lakói izgalmasabbak. A helyszíni szemle egy termelő otthonában folytatódik. A család életmódjáról sok dolog kiderül, igaz, nem minden politikai felhangtól mentesen:
„Találomra benyitok az egyik >>paprikás<< házba. Az udvaron kissé kövéres, ötven év körüli asszony kuporog és válogatja, rakosgatja kis kupacokba a tornác alá hordott ménkű sok paprikát.
Takaros kis ház ez, ahová most benyitottam. A lakásban villany és rádió, a szobában csinos bútorok.
— Öt évvel ezelőtt vettük ezt a házat, — magyarázza Nyári Vincéné, a háziasszony, majd büszkén hozzáteszi: — A paprika árából…
Miközben beszél, szemével végigsimogatja a barátságos otthont.
— Régen, míg nem volt földünk, mi sem kerestünk többet az őszi >>hasításkor<< napi egy pengő húsznál. 1945-ben három és fél hold juttatott földet kaptunk, azóta élünk megelégedetten, mert minden évben kipalántálunk egy hold paprikát.
— És mennyit terem ez az egy hold?
— Ha kedvező az időjárás, megadja az 50 mázsát is.
Itt egy kis szünetet tart, aztán tovább folytatja:
— Szeretem is nagyon a paprikát, ez nekem a mindenem: A palántálás, a szedés, a fűzés. Meg aztán milyen gyönyörű ősszel a ház oldalára kiaggatott sok bordópiros füzér. Úgy ragyognak, mint a drágakő…”
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
