Kedves Látogatóink!
Korábban már hírt adtunk arról, hogy készülőben van A szögedi paprika című könyvünk. A szerzővel, Molnár Anitával, a Paprika Molnár Kft. vezetőjével a Délmagyarország című napilap készített interjút.
Most ebből idézünk részleteket:
Molnár Anita A szögedi paprika című, készülő könyv előzetes bemutatóját csütörtökön 18 órától tartották Szegeden, a Nyíl utca 43. szám alatti Napsugaras Tájházban. A Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület és a Nemzeti Értékek Könyvkiadó szervezte est barátságos légkörét, az egri Demeter Borászat, hazai kézműves csapolt sör és sült csabai kolbász is javította. Az eseményen több mint 60 regisztrált vendég vett részt, a házigazdák Dobrotka Pál egyesületi elnök és Dlusztus Imre főszerkesztők voltak.
Mesélő díszdobozok
– Bálint Mihálynak például nagy díszdobozgyűjteménye van, ő is megkeresett azzal, hogy tud segíteni. Még a 70-es, 80-as években látta a nagyságrendet, ismerte a paprikás családok leszármazottait, a mai napig emlékszik a régiekre – beszélt az egyik „forrásról”. Együtt végignéztük, szó szerint megcsodáltuk a régi díszdobozkat, az utánozhatatlan grafikákat. Sokat mesélt és segített neki Selmeci György, a megyei élelmiszervizsgáló intézet igazgatója, aki a 80-as évekig is dolgozott még a paprikával. Említi Apró Ferenc várostörténészt, vele is beszélgetett. Mert sokféle történetből tud összeállni egy ilyen könyv. Császár Ferenc Alsóvárosról hozott fotót, neki a nagyszülei paprikáztak a városrészben. Olyat mutatott, ami akkor készült, amikor az úgynevezett paprikaharangot hozták Budapestről.
Pick és Kotányi
A könyv kapcsán találkozott a szerző Erzsike nénivel, aki 1954-ben, 14 évesen kezdett a szegedi paprikafeldolgozóban, ami már más világ volt, az állami vonal.
– Nagy hozadéka a munkának, hogy máshova kerültek a hangsúlyok, kiderült, már a kezdetektől is exportra termelt a város. Egészen 1990-ig, a szocializmus végéig jellemző volt, hogy a termelés kétharmada exportra ment – magyarázta az ügyvezető.
A fotóval gazdagon illusztrált könyv nem monográfia lesz, a szerző cikkekben dolgozza fel a nagy témákat. A növényről, a végtermékről, a régi és a mai technológiáról, a paprikatermelőkről és -kereskedőkről. – A Pick, a Pálfy és a Kotányi család adta magát, de az alsóvárosi Szécsieké volt az egyik leggyakoribb díszdoboz. Amire a nyugdíjas múzeumlátogatók azt mondták, ilyen volt a nagymamájuknak is.
Paprikaharang
– Erről a napról és eseményről volt már fotóm, de más megközelítésben készült, a nagyszülei fuvarozták ugyanis a harangot. Ez egy 1921. május végi kép volt, a nagyszülői párt meg is találtuk és be is azonosítottuk a 16 évvel későbbi paprikakikészítők jegyzékében – mondta Molnár Anita, hozzátéve, a listán 830 működési engedély szerepel névvel és címmel.
A teljes cikk itt olvasható: KATTINTS
Szenvedélyünk a magyar paprikás örökség kutatása és ezt közkinccsé tesszük Paprika Múzeumunkban és Paprika Blogunkban. Érdemes velünk tartani!
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
