Tudományos kutatás és fűszerpaprika. A két elem társítása talán szokatlannak tűnik, mégis kulturális értékeket, orvostudományi áttöréseket takar. A téma aktualitása, hogy Bálint Sándor néprajzkutató 1980-ban bekövetkezett halálának évfordulója május 10-én esedékes. A cikkben két példát szeretnék bemutatni a fűszerpaprika tudományos kutatás keretein belül történő megjelenéséről, először a bölcsészet-, másodszor pedig a természettudományok köréből.
Kezdjük a fent már említett Bálint Sándorral. Kapcsolata a fűszerpaprikával már a kezdetektől nyilvánvaló, szegedi, alsóvárosi paprikatermesztő családban született. Korán özvegyen maradt édesanyja, született Kónya Anna nevelte, taníttatta és támogatta, aki maga is paprikakofa volt, jól kereskedő asszony hírében állott. Bálint Sándor a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen szerzett magyar–történelem szakos tanári diplomát, közben egy évig a pesti egyetemen is tanult, ahol végérvényesen elkötelezte magát az Alföld kutatása mellett. Szülővárosa, Szeged és az Alföld élete végéig számot tartottak érdeklődésére. A népi vallásosság kutatása során elért eredményei az egész világon híresek, de agrártörténeti kérdéseket is vizsgált. 1962-ben írta meg „A szegedi paprika” című monográfiáját, melyben összegezett mindent, amit a Szeged környéki paprikások munkamódszereiről, hagyományairól, valamint a paprikatermesztésről és –feldolgozásról megtudott.
Bálint Sándor mindig hangsúlyozza a növény erős kötődését Szeged városához. „Szeged városának nevétől a paprika szinte elválaszthatatlan. Szemléletes hasonlat szerint a paprika igazán Szeged vére, amely közvetlenül vagy közvetve élteti ennek a nagy magyar városnak népét, táplálja gazdasági életét.” Bálint Sándor a könyvét egyenesen Alsóváros népének ajánlotta.
Térjünk rá Szent-Györgyi Albertre, akinek a neve talán jóval többeknek cseng majd ismerősen! Szent-Györgyi Budapesten született, és a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán szerzett diplomát 1917-ben. Hírnevét elsősorban az orvosi és élettani Nobel-díjnak köszönheti, amit 1937-ben vehetett át. Az elismerést a fűszerpaprika C-vitamin tartalmának izolálásáért kapta. Kimutatta, hogy a pirosra érett fűszerpaprika C-vitamin tartalma jóval magasabb, mint a citromé, vagy a narancsé, holott a köztudat a citrusféléket tartja a legjobb C-vitamin forrásnak. Miután sikerült nagy mennyiségű C-vitamint kivonnia a paprikából, Szent-Györgyi Albert ahelyett, hogy megtartotta volna magának az előállítás titkát, amiből biztosan meggazdagodott volna, inkább elküldte az izolált C-vitamint a skorbut sújtotta területekre, és azoknak a tudósoknak, akik szintén ezzel a hatóanyaggal foglalkoztak, hogy a többi kutatás se maradjon támogatatlanul.
A C-vitamin napjainkra az egészség szinonimájává vált, illetve a megelőzésnek is az egyik legfontosabb eszköze. Maga Szent-Györgyi is egész életében nagy dózisban fogyasztotta, így élt meg 93 évet.
Szent-Györgyi Albert így összegezte életszemléletét: „Az én összes vizsgálati eredményemet annak köszönhetem, hogy nagyon szeretem az életet, vele élek, a szemem mindent megfigyel….mindig az élő anyaggal foglalkozom, szagolom, tapogatom, nézem, és megfigyelek kis dolgot, ami aztán jó útra vezet.”
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
