A Havas Boldogasszony-búcsúról, az alsóvárosi Mátyás tér templomának augusztusi 5-i eseményéről korábban már közöltünk cikket. Ehhez azonban közel esik egy másik Mária-ünnep, mely a szegedi nagytájon – sőt, az egész magyar nyelvterületen – a mezőgazdaságból élő katolikus parasztság számára különös jelentőséggel bírt. Egy rövid összefoglaló következik az augusztus 15-i Nagyboldogasszony napjáról.
Nagyboldogasszony ünnepe
Augusztus 15-e a Katolikus Egyház és követői számára Mária halálának és mennybevételének napja. Mária holtteste, ahogy az ősegyházban gyökerező hagyomány is tartja, nem lett az enyészeté, hanem lelkével együtt jutott a mennyországba. Mindez indokolja, hogy az augusztus közepi ünnepnap viseli a nagy jelzőt, míg Mária szeptember 8-i születésnapjára Kisboldogasszony napjaként szokás hivatkozni.
Az 5. századi Jeruzsálemben már biztosan megemlékeztek Nagyboldogasszony ünnepéről, a 7. század során pedig a szokást Róma is átvette. Hazánkban Szent István király fektetett nagy hangsúlyt Mária égi születésnapjára, ő ajánlotta országát a Szűzanya védelmébe. Innen ered a Patrona Hungariae elnevezés, mely Máriára mint Magyarország mennybéli patrónusára utal. István király halála egyébként 1038-ban, éppen augusztus 15-én következett be.
Bálint Sándor Ünnepi Kalendáriuma leírja, hogy a középkori ábrázolások Mária halálára és temetésére fókuszáltak, mennybéli koronázása és megdicsőülése pedig főként a barokk ikonográfiai vonásaiban jelent meg. A Szent Szűz mint a Magyarok Nagyasszonya szerepel az alsóvárosi ferences templom egyik oltárképén is, lábával a hazát fenyegető ellenségre, az országalmát a szájában tartó kígyóra lépve.
Egyházi ünnep és néphagyomány
Ahogy az egyház minden más ünnepe, úgy a Nagyboldogasszony-nap is hordoz többletjelentést a népszokások, -hagyományok és a gazdasági év fordulói tekintetében.
Bálint Sándor például feljegyezte a következő szőregi találós kérdést, melynek válasza Mária tiszteletében gyökerezik: Hol magasabb a föld az égnél? – Ott, ahol Máriát eltemették.
Szegedi kutatásaiból ismerjük a nagyboldogasszonyi fű gyűjtőnevet is. Utóbbi magában foglalja az ökörfarkkórót, a napraforgót és mindenekelőtt a mentát. A növények gyűjtése és a ferences templomban történő szentelése élő hagyomány volt a 16. század során. Boldogasszony mentáját szentelményként kezelték, ahogy az Ünnepi Kalendárium írja, „Leginkább halottak koporsójába teszik, hogy hitük szerint Máriához hasonlóan, azok is dicsőségre jussanak. Tápén az új ház fundamentomába is jut belőle. Tettek az új pár ágyába, csecsemő bölcséjébe is. Főzetét olykor hideglelésről is itták. Olyan asszony is van a faluban, aki a szentélményt az ünnep után három nap, három éjjel a háztetőn tartja, hogy nap meg a harmat is érje, mert így még foganatosabbnak véli.”
A menta mellett a tojás a Nagyboldogasszonyhoz kötődő néphagyományok másik fontos tárgya. A Kétasszony közti tojás (tehát Nagyboldoasszony utáni, de Kisboldogasszony előtti) állítólag különösen termékeny. Minden darabjából kiscsirke kelhet ki.
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
A kiemelt kép forrása: magyarkurir.hu
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
