A tavalyi évben indított hónap műtárgya-sorozatunk eddig a Malomújságot és a Szécsi-féle fűszerpaprika dobozát érintette. 2020 januárjában, vagyis az új év első hónapjában a paprikafűző lány hollóházi porcelánból megformált szobra következik. A szobor nép- és iparművészet harmonikus egysége, különleges története a hollóházi porcelángyárral kezdődik.
Üveghuta, kőedénygyár, a magyar porcelándesign megvalósítója
A Hollóházi Porcelán Manufaktúra egy apró üveghutaként jött létre 1777-ben. Az alapításnál a zempléni község kihasználta alapvető természeti adottságát: A hatalmas erdőket, a fűtéshez szükséges famennyiséget.
1831-ben a terültet birtokosai, a Károlyi grófok, úgy döntöttek, az üveghuta korszerűsítése helyett inkább kőedénygyárrá alakítják azt. Ezek után a gyár legsikeresebb, legproduktívabb időszaka következett, Istványi Ferenc bérlő alatt. Hollóháza ontani kezdte magából a masszív, fehér mázzal bevont asztali edényeket, a magyar parasztság használati tárgyait. Míg a Zsolnay-porcelánról főleg finom, elit dísztárgyak jutnak eszünkbe, a hollóházi inkább egyszerűbb, hétköznapibb igényeket elégített ki. Díszítése is használói ízlésének felelt meg, tarka csokrok, mélypiros rózsák, vidám, zöld levelek kerültek a porcelánra.
Az első világháború utáni káoszt gyakori tulajdonosváltások jellemezték, a második világháborúban pedig maga a gyár is súlyosan megrongálódott. 1948-ban Hollóházát is elérte az államosítás. Bár az épületeket helyreállították, dísztárgy még egy ideig nem készült. Az ötéves terv részeként Hollóházán is porcelánszigetelőket gyártottak.
Az esztétikának az 1970-es évektől kezdtek újra áldozni. Hollóháza a „porcelándesign magyarországi gyakorlati megvalósítója” lett. A dekorációra olyan neves művészeket is felkértek, mint Szász Endre vagy Victor Vasarely.
A paprikafűző lány szobra. A munka esztétikája?
A paprikafűző lány szobra valószínűleg a fent említett időszak, a rendszerváltás előtti periódus terméke lehet. Ahogy a képen is megfigyelhető, a paprikafűző lány négylábú kisszéken ül, ennek az alján látható egyébként a márkajelzés. Bal kezében egy csokorra (pontosabban inkább füzérre) való piros paprikát tart. Ezek az életnagyságúnál nagyobbak, de – tekintetbe véve a szobor 25 cm-es magasságát – így láthatók jól. A porcelánba öntött nőalak jobb kezével „fűzi” a szárítani való paprikát. Mindezt mezítláb teszi, mint egy igazi, dolgos parasztasszony, ruha- és hajviselete azonban abszolút polgári hatásokat idéz.
A hollóházi porcelán márkajelzése
A kettősség nemcsak a szobor kivitelezésében, hanem a puszta létében is tetten érhető. Dísztárggyá válik egy határozottan kemény munkafolyamat ábrázolása, vitrinbe kerül egy korábbi generáció életvitele. Mindez persze nem szokatlan, gondoljunk csak a libapásztor kislány számtalanul megmintázott porcelánszobraira.
A paprikafűző lány nincs egyedül. A mi példányunk a mórahalmi vásárban, használt holmik között bukkant fel, de a mai napig számtalan hirdetés kínál további darabokat, például a Vatera oldalain. Lehet, hogy az Ön otthonának polcán is ül egy?
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
