Biztosan mindenki emlékszik még előző heti bejegyzésünkre, amikor műtárgyaink közül a Malomújság 1940. november 1-ji számát mutattuk be részletesen. A sorozatot folytatjuk, a reflektorfénybe pedig ezúttal a Szécsi-féle szegedi paprika doboza kerül.
Pléh paprikásdobozok a Röszkei Paprika Múzeumban
A Malomújsághoz hasonlóan a Szécsi-féle szegedi paprika doboza is legféltettebb kincseink közé tartozik. Helyesebb nem is dobozról, hanem dobozokról beszélni, hiszen a Szécsi-paprika tárolóedénye nincs egyedül. A Múzeumban egész kis gyűjteményünk van pléh paprikásdobozokból, melyek valószínűleg egy nagyvárosi lemezárugyár termékei, és a II. világháború előtt készültek.
Egy paprikásdobozban egymás mellett lapulnak az általános ipar- és a szegedi, helytörténeti érdekességek. A lemezárugyárak, például Győrben és Budapesten, a paprikás dobozok mellett bádogkannákat, gyógyszeres tárolókat, majd az 1950-es évektől játékokat gyártottak. Fő tevékenységi körük rendszerint az aktuális politikai, gazdasági helyzetre reflektált. A két világháború között egyre intenzívebbé váló paprikatermelés, (illetve az állam egyre intenzívebb ellenőrző szerepe) biztosította a dobozok felvevőpiacát.
A Szécsi-féle szegedi paprika tárolóján kívül rendelkezünk dobozzal például Szeredai József és Csonka Gergely készletéből is. Díszítésük és felirataik jó alapot adnak a korabeli reklámtevékenység tanulmányozására. Amit hirdetnek, nem is áll olyan távol attól, amit mi, napjainkban hirdetünk: Válasszuk a magyar paprikát, részesítsük előnyben a helyi terméket! A Szécsi-féle doboz ráadásul Szeged múltjából és a paprikatermesztés hőskorából is felvillant egy-egy epizódot.
Paprikásdobozok a gyűjteményünkből
Szécsi István paprikamalma és a Szécsi-féle szegedi paprika
A szegedi Szécsi István szárazmalmában 1876-ban még lóhajtotta kőpárokon őrölték a paprikát. A két pár őrlőkő 1882-ben újabb kettővel egészült ki, az üzemet pedig gőzmalommá alakították. A legelső szegedi paprikagőzmalom tehát az állati erő helyett már az ipari forradalom egyik vívmányát használta. Sajnos a malom 1886-ban porig égett, de még ugyanazon évben újjáépült. 1900-ban Szécsi István hivatalosan is malomtulajdonos lett, a paprikamalmot apósától, Dobóczky Mihálytól vásárolta meg. 1905-ben malmát ismét négy pár kővel bővítette, rá két évre pedig telepén artézi kutat fúratott. Ebben az időben kezdték kultiválni a mai szegedi édesnemes paprika elődjét, akkor a szegedi elsőrendű édes rózsapaprikát, melynek gyártásához bő artézi vízmedence volt szükséges. Hiszen a kiáztatott paprikamag már kevésbé csípett.
1909-ben Szécsi István új gőzgépet szerelt be és a következő évben kazánt újított. 1916-ban, kimondottan a paprikafeldolgozás kedvéért, egy új épülettel bővítette a telepet, ugyanekkor malma kapacitását 10 pár paprikaőrlő kőre emelte. 1921-ben a Boldogasszony sugárút 7. száma alatt paprikaszétküldési irodát létesített.
Esetleg Olvasóink is őriznek otthon pléh paprikásdobozt? Talán családi történetek, a szegedi paprikás múlt újabb fejezetei is rejtőznek bennük? Ebben az esetben keressenek minket bátran, hátha új adatokkal bővülhet közös emlékezetünk!
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
