Most ért véget a Borfesztivál, ahol a legtöbben – a klasszikusnak mondható merlot-k és rozék mellett – a különlegességeket is megcsodáltuk. Vagy megkóstoltuk. 🙂 Sokan talán úgy gondolják, hogy az eperborok és ízletes gyümölcspárlatok modern kreációk, pedig a különféle erjesztett szeszesitaloknak a népi táplálkozásban is van előzményük. A paprikapálinka például Alsóváros népét már két évszázaddal ezelőtt is gyógyította.
Sör, bor és pálinka
Az anyagi kultúrát vizsgáló néprajzkutatók kontinensünket, a domináns italok tekintetében, három fő régióra osztják: Bort, sört és égetett szeszesitalokat preferáló területekre.
A három övezet éppen Közép-Európában metszette egymást, a történelmi Magyarország a bor- és a pálinkafogyasztó halmaznak is részét képezte. Ezzel együtt elmondható, hogy a magyar paraszti táplálkozáskultúrában a bor, a gyümölcsbor, a pálinka, a méhsör és a sör is szerepet játszott.
Utóbbi kategóriának egy érdekes terméke a kölessör, mely az Alföldön volt domináns és erősen kötődött a kun népcsoporthoz. A komlózatlan kölessör, azaz a boza, a honfoglalás emlékét őrzi. Őseink valószínűleg már a Kárpát-medencébe érkezésükkor is éltek vele, a köles felhasználása és termesztése az ázsiai török népeknél kiemelt jelentőségű volt.
A gyümölcsbor előállítása ezzel szemben a letelepedett életmódhoz és a szőlőtermelő övezetekhez kapcsolódott. Az Alpok előterében például jelentős volt az almabor-készítés. A gyümölcsborok erősen kötődtek az ecet háziipari előállításához, ezért a nagyüzemi ecetgyártással fogyasztásuk jelentősen visszaszorult.
Minden nyavalya ellenszere: A paprikapálinka
Az égetett szeszesital elkerülhetetlenül „összetalálkozik” az adott régió fűszereivel, gyógynövényeivel. Így történt Alsóvároson is, valószínűleg a Szeged történetét olyan jelentősen formáló ferences barátoknak köszönhetően.
A szerzetesek gyógyítói feladatokat is elláttak, kelléktáruknak pedig egy jelentős darabja volt a paprikapálinka. Füveskertjükben számos gyógynövény tudatos termesztését valósították meg, melyek szárítása, feldolgozása és tárolása is a kolostor területén történt. A paprikát valószínűleg nem az elsők között telepítették – az a Mátyás téri templom felszentelése idején inkább dísznövénynek számított.
A paprikapálinka előtörténetéhez tartozik, hogy a barátok valószínűleg balkáni vándorlásaikon vehették magukhoz, és ültethették el a kolostorkertben a paprikát. Itt ismerkedhetett meg vele Alsóváros népe, akik – miután meggyőződtek egészségmegőrző hatásáról – szívesen használták.
A fűszer a néphit részévé vált, úgy tartották, a paprikapálinka „minden nyavalyát eredményesen kúrál”. Lázrohamok esetén például 7 paprikamagról kellett inni, „hiszen a hideglelés is éppen 77-féle”. Sőt, a párlatot külsőleg is alkalmazták, hiszen nagyszerű fertőtlenítőszer volt.
Még több részlet A szögedi paprika című könyvben!
Szívesen megtudnád, milyen történetek állnak a minőségi termékek mögött? A fűszerpaprika fogyasztása során az őrlemény múltját is megízlelnéd? Webáruházunk kínálata nem létezhetne a Molnár Anita könyvében vázolt folyamatok nélkül. A szögedi paprika című kötetben kontinenseken átívelő kereskedelemről, szántóföldi munkáról, malomipari fejlesztésekről, Szeged múltjáról és a magyar paprika jövőjéről esik szó.
Megújult a Paprikamolnár webáruháza. Több termék, szebb csomagolások, könnyebb kereshetőség: www.paprikawebaruhaz.hu
Tetszett a cikk? Ha szeretne még paprikás és fűszeres témában, heti rendszerességgel cikket olvasni, hírt kapni az ÚJ paprika elkészültéről, iratkozzon fel hírlevelünkre. Feliratkozás után letöltheti Fűszerpaprika Kisokosunkat.
